Mit szoktál használni lelkiállapot-javítónak, mikor nem bírod abbahagyni az életed gyászolását?

Régen drogokkal, hatásosak voltak néha hiányoznak is, viszont nagyon károsak voltak és elég sok mindent fel kellett áldoznom miattuk.

Most néha bepiálok, de igazából az nem "segít" a dolgokon, nem olyan mint a drog na. Az legalább egy hamis képet adott a boldogságról, hamis volt de jó...

Szóval most már sehogy néha játszok, filmezek, kiverem stb.

Próbálom elfogadni az adott élethelyzetet alapnak. Hogy az nem egy probléma, egy negatív dolog. Hanem egy normális, semleges, alapállapot, megváltoztathatatlan tény.

Volt egy nagyon hosszú szingli időszakom. Nagyon vágytam a szerelemre és akartam, hogy valaki szeressen, de sosem jött be, akinek én igen, illetve én sem jöttem be azoknak, akik nekem igen. Hosszú szenvedés után feladtam. Elfogadtam, hogy oké, akkor én egyedül élem le az életem, teljesen megbékéltem ezzel. Már a legkisebb rossz érzést sem okozta ez a gondolat. El kezdtem azon agyalni, hogyan élhetném a legjobb, legteljesebb szingli életet. És ekkor már ez jó érzéssel töltött el. De egyébként nem sokra rá, hat évvel ezelőtt megismerkedtem valakivel, akivel végre kölcsönös volt a vonzódás és akivel azóta is együtt vagyok. De ez abban is segített, hogy bár nyilván szeretnék örökké a párommal maradni, de már nem félek az egyedül maradástól, hisz van arra az életre is tervem.

Vagy amikor még 10 éve már hónapok után sem találtam állást... elfogadtam, hogy most nem fogok megfelelő munkát találni, visszaköltöztem a szüleimhez és megcsináltam egy gyors tanfolyamot. Ez az időszak feltöltött és mikor újból belevágtam a keresésbe, viszonylag gyorsan találtam is megfelelő munkát.

Szóval azt hiszem engem az nyugtat meg a legjobban, ha feladom a harcot és inkább elfogadom a pillanatnyi helyzetet és abból próbálom kihozni a legjobbat.

4-es

Én is mindenbe "beletörődök", de így csúszok egyre lejjebb az életben

mentálisan, mindenhogy

6-os

Én nem csak beletörődök. Ez önmagában egy passzív, sodródom az árral, lesz ami lesz hozzáállás. Én csak elfogadom a helyzetet és megpróbálom abból kihozni a legtöbbet. Aktív maradok. Csak megváltoztatom az irányt. Próbálom másként is megfogalmazni: elfogadom azt, amin nem tudok változtatni és keresek valami mást, amin viszont tudok.