Okos emberek közelében biztonságban érzi magát az ember?

Megerősítem az elsőt.

Én nem gondolom magam egy buta embernek, szerencsére megáldott ésszel az ég, de azért én sem gondolom magam valami túl okos embernek.

Éppen emiatt én két világ között rekedtem;

ahol most tanulok, úgy érzem nagyon alacsony szinten vannak hozzám képest a többiek (30 főből 2 kivételt tudok mondani, aki velem egy síkon mozog),

de ha a párommal, vagy az ő baráti körében vagyok, ott viszont nagyon butának és lemaradottnak érzem magam, olyan mintha egy 5 éves lennék a kamaszok között.

Egyszóval egyik helyen sem érzem jól magam.

Ahol én vagyok okos, ott nagyon fárasztóak a többiek, hiába mondok nekik valamit, csak vakaróznak és nem értik miről beszélek, van, hogy egy számomra(?) egyszerű dolgot jó ha ötödjére meg tudok értetni velük.

Ahol pedig nálam is okosabb emberek vesznek körül, úgy érzem, mintha egy csiga lennék a gepárdok mellett.

Azt hinné az ember, hogyha okos emberekkel lóg valaki, akkor "tanul tőlük valamit és felveszi a ritmust", ami részben igaz is, de ha túl nagy a szakadék a két társaság között, akkor nem híd képződik a szakadék felett, de egyenesen szétnyílik a föld és kontinensnyi távolságra kerül az okosoktól. Tudom-tudom, ez a sok példa már hülyébb, mint hasznos, de így tudom leírni, mire gondolok. :D Remélem érthető azért.

A tőlem kicsivel okosabb, vagy kicsivel butábbak között érzem magam jól. Nagyon egyetértek azzal, amit a 19:42-es mondott.

Ha sokkal okosabbak vannak körülöttem, akkor csak nézek, mint a moziban. Egyébként jó dolog. Vagy érdekel amit mondanak és szívom magamba a tudásukat, vagy nem érdekel, és csak csodálom a műsort.

Ha sokkal butábbak, az fárasztó.