Hogyan tudnám leküzdeni ezt a féltékenységet/kisebbségi érzetet? Nem akarok betegesen féltékeny lenni.

26 éves nő vagyok, albérletben élünk a barátommal és mindketten dolgozunk, 18 éves korunk óta külön élünk a szüleinktol (nem saját akaratbol).

Viszont a környezetemben konkrétan nincs másik olyan nő, aki nem lenne kitartva a férje által. Szó szerint az összes "barátnőm" ilyen, egyik sem dolgozott szinte egy percet sem mégis megvan mindenük.

Félreértés ne essék, nem az esik rosszul, hogy nekik nem kell dolgozniuk, hanem, hogy ők annyival előrébb vannak az életben 0 "befektetessel", mi meg gurizunk folyamatosan és egy ház kezdotokejere nem tudtunk meg összegyűjteni egy tisztességes összeget.

Nagyon sok frusztráció van bennem, hogy azt látom a környezetemben folyton, hogy most anyuciék új autót vettek nekik, most vettek egy plusz lakást, hogy adják ki albérletbe stb.

És a legjobb, hogy általában ők adnak tanácsot, hogy milyen az élet. Hát valahogy az ilyet nem tudom komolyan venni.

Lehet, hogy gusztustalan vagyok, de kb mindennap egy szarnak érzem már magam emiatt. Nem is akarok velük beszélgetni.

Nem akarok féltékeny lenni, de egyszerűen nem megy, irigy vagyok.

A barátom mindig azzal nyugtat, hogy higgyjem el, hogy nem ez az átlag és csak én születtem gazdag környezetbe és biztos találok majd valahol olyan barátnőt, akivel megértjük egymást, és tudunk még miről beszélgetni.

Aki volt már hasonló helyzetben: hogy sikerült leküzdeni ezt az érzést?