Van itt olyan, aki elolrol kezdte az eletet a nullarol?

Teljesen nem, de bizonyos értelemben igen. 23 éves koromban a családban történt öngyilkosság után mondhatni, hogy szinte nulláról építettem fel újra azt, hogy egyáltalán létezni tudjak a mindennapokban. Nem sokkal utána elhagytam a gyülekezetet, ahova 7 évig jártam, mert a hitemet is elvesztettem a tragédia kapcsán, ez is hatalmas újrakezdés volt, mert addig komoly célt adott az életemnek a hit. Ezzel egy időben munkahelyet is váltottam. Igazából egy teljesen más életformát kezdtem és nem bántam meg.

Nekem nem feltétlenül lehet rámondani hogy teljesen a nulláról kell kezdjem. Tavaly kb ilyentájt hunyt el édesapám, idén januárban pedig szétmentünk a barátnőmmel, úgy, hogy van közös hitellel terhelt félkész házunk. A házat sem befejezni nem tudjuk, sem kivásárolni egymást a tulajdonrészből. Fel kell számolni az egykori közös életet. Utána, ha letudtam az ezer meg egy tartozásomat, és a ház sem köt össze ezzel a szutyokkal, akkor lesz lehetőségem a saját életemmel foglalkozni (tudom-tudom úriember nem beszél így az exbarátnőjéről - leegyszerűsítve két megcsalás után nem tudom nőnek nevezni, én meg nem vagyok úriember).

Lassan töltöm a harmincat.

Én mínuszról. A volt férjem olyan ügyes volt és én meg olyan fáradt meg hülye, hogy milliós adóssággal, garzon albérletből kezdtem újra 30 évesen. Barátaimat elmarta, elutálta mellőlem az évek alatt. Tanári hivatásomat is fel kellett adnom, ha ki akartam fizetni a hiteleket. Multiba mentem, amit megszerettem és megtaláltam a páromat is, aki tényleg szeret és nem csak szex, kaja, pénz a téma. Vettünk felesben egy lakást, lett egy gyerekünk is. Néha azomorú vagyok, hogy már lehetne rendes családi házam, ha nem hagyom magam, és nem kéne 50 négyzetméteren lenni, de összességében ezért a boldogságért minden megérte.

Gyakorlatilag 9 -10 évenként, teljesen nulláról, teljesen újat. Ami igazán mérföldkőnek számított az életemben azt 42 éves koromban volt. Minden kezdet nehéz volt eleinte, mert mindig teljesen újba, teljesen egyedül vágtam, mentem bele. Egyiket sem bántam meg, újra megtenném, nagyon kevés változással, változtatással. Mindig minden életszakasz értékes, fontos változásokat, tapasztalásokat és tanulságokat hozott az életembe. Mind jó és fontos volt, sokkal szegényebb, szegény lennék ezen tanulságok, tapasztalások és főként élmények nélkül, mert hogy végsősoron nekem erről szól, szólt az élet.

Igen,22-23 talán