Szerinted süketként, vakként, némaként, félkarúként, vagy féllábúként könnyebb élni?

Fel labbal kb. barmit lehet csinalni, dolgozni, autot vezetni, protezissel akar futni is. Fel karral meg a szamitogepet is nehezebb kezelni, cipot fuzni/kotni,

kb. mindenben akadalyoz.

Az erzekszervek barmelyikenek elvesztese is eleg sz*r, bar talan siketkent tobb eselyed van egy normalisabb eletre, mint vakkent.

Ha van lehetőség protézisre, akkor féllábúként.

És hiába mondják legtöbben a vakot a legrosszabbnak, vakként mondom, szerintem siket-némának legrosszabb lenni.

Mégpedig mert bár vakon van amihez segítség kell (de korántsem annyi mindenhez mint gondolnák az emberek) legalább lehet kommunikálni másokkal, meg egyszerre több dolgot lehet csinálni.

Bárhova elmegyek, akár egyedül, akár segítséggel, nem okoz gondot a kommunikáció. A siket-némáknál pedig nincs rájuk írva, így biztos már ebből sok konfliktusuk van.

Ha elmegyek egy társaságba, be tudok csatlakozni a társalgásba, poénkodásba.

Most, hogy gyakorizgatok, közben figyelem a tv-t, beszélgetek párommal...

Egy siket-néma meg vagy ezt csinálja vagy azt. Ahova épp néz.

Társaságban beszélgetést lehet megérti, de becsatlakozni nem igen tud.

Ez mondjuk olyan szinten is relatív, hogy ismerek embert akinek az élete a futás, terepfutás. De ilyen 150+ km távokon. Na most ő lehet előbb adná oda a hallását vagy a fél karját, mint a lábát.

Mondjuk egyszer láttam siket-néma családot, társaságot akik kézjelekkel úgy kommunikáltak hogy én csak pislogtam. Azt sem feltétlenül úgy kell elképzelni, hogy egyszerre csak 1 felé figyelnek. Aki ebbe született bele az kézjelekkel úgy kommunikál mint ahogy más szájjal.

Nyilván a lehetőségei sajnos le vannak korlátozva, hiszen a legtöbben nem ismerik ezeket. Viszont még akkor is ott marad az írás és egyéb kommunikációs eszközök.

Ja és ismerek vak embert is aki túrázik. Segítővel megy, mikor kivel, de olyan tempót diktál hogy alig tudom követni látó emberként.