Mik azok a dolgok/szokások/vélemények amiket fiatalon ki nem állhattatok aztán mégis megszerettétek?

Hosszú haj, gyerekként nagyon hosszú volt és egy fonatban kellett hordanom, anyám büszkélkedett vele és mindig tapogatta mindenki az utcán, boltban, mindenhol és anyám lefogott amikor tiltakoztam. Rettenetesen tépte a fésűvel, kész szenvedés volt, gyűlöltem, könyörögtem hogy vágassuk már le. Végül 13 évesen lehetett levágatni, akkor hátközépig érő lett. Azt hittem, soha többé nem lesz hosszú, annyira megutáltam de miután elköltöztem a szüleimtől, újra megnőtt és így hogy hordhatom kiengedve, fésülhetem magamnak, festhetem na meg nem fogdossák, teljesen elvagyok vele.

Illetve szoknya, anyám mindig rám adta és aztán csúfolt hogy milyen gebe lábaim vannak. Sokáig nem mertem felvenni semmi rövidet, aztán huszonévesen megkattantam és vettem pár sortot meg szoknyát. Egyrészt senkit nem izgatnak a lábaim, másrészt így utólag látom, hogy egyáltalán nem voltak rosszak régen sem.