Más is annyira összetört mint én?

Volt egy időszak amikor folyamatosan váltogattam a barátnőimet,nem azért mert jól esett,hanem mert máshogy nem ment (mindig szakítottak velem,átb..ztak,ilyesmi).

Aztán érzelmileg ez nagyon megterhelt és depressziós lettem.Ezen már túl vagyok és hála istennek már senki iránt nem érzek semmit,nincs is senkim,de nem bánom nincs aki átb..zon,megcsaljon,hazudozzon.

Ezt leszámítva nekem sincs túl sok motivációm.

Ne haragudj, Kérdező, de nem tudlak sajnálni... Tehát, sikeres életed van, mert van egy jó állásod, és az egyetemen is jól teljesítesz. Ezek szerint okos vagy! Ez, hogy egyetemre jársz, már egy nagyon becsülendő dolog, hiszen sok ember örül, ha a középiskolát elvégzni. Te átlagon felüli intelligenciával rendelkezel.

Nagy eséllyel sikeres karrier áll előtted! Nem egy gyárban kell életed végéig 3 műszakban tönkretenned magad, vagy egy étteremben 14 órákat robotolnod, vagy Tesco kasszásként elviselned a sok idiótát egész nap, hanem egy kényelmes irodád lesz, ahol 16 órakor mindent eldobhatsz, és mehetsz haza. Ráadásul jól is fogsz keresni!

A társadalom is jobban szereti a diplomás, okos embereket, felnéz rájuk! A nők is előbb jönnek össze egy diplomással, mint egy árufeltöltővel!

Hidd el! Emberek milliói örülnének, ha a te helyedben lehetnének; ha a te életedet élhetnék!

Személy szerint én is! Egy egyszerű munkás ember vagyok. Sosem voltam okos. Életeü egyik legnagyobb sikereként tekintek arra, hogy leérettségiztem. Sokáig nagyon zavart, hogy nem vagyok olyan okos, mint sok egyetemista, diplomás ismerősöm. De, 29 éves koromra elfogadtam, és másban lettem sikeres! Így végre megtaláltam az élet értelmét, és nem akarok nap mint nap a sínekre feküdni.

Azt már meg sem említem, hogy az összes szülőm és nagyszülőm elhunyt már, a nővéreimnek saját családjuk van, én meg egyedül élek.

Szóval, valahogy nem esik meg a szívem rajtad.... Fejezd be a hisztit! Jó dolgodban meg unalmadban sajnáltatod magad, miközben rohadtul szerencsés vagy, hogy ilyen képességekkel vagy megáldva! Olyan vagy, mint a milliárdos sztárok, akik jó dolgukban depressziósak és drogoznak, mert mindenük megvan... Ha ráérek, megsajnállak, de most épp nem érek rá...

Komolyan, felcseszik az agyam az ilyen műmájerek... Más meg albérletben szenved hosszú évekig, és olyan keveset keres, hogy miután kifizeti az albérletet, szendvicseken él, ez meg itt nyavalyog...

Manapság pont az ilyen unatkozó hisztis majmok miatt nem veszik komolyan a valóban lelkibeteg, komoly bajban lévő embereket! Mert ti, akiknek lónemiszerv gondjuk sincsen, unalmatokban depressziósok vagytok...

Drága Szívem! Nézzék meg akár egy Híradót, ahol láthatod, mennyien vannak sokkal, de sokkal rosszabb sorban, mint te! Vagy menj végig akár a 7. kerületben, és nézd meg a hajléktalanokat, akiknek az üveg boruk meg a ruháik az egyetlen örömük! Mégsem hisztiznek!

Te, aki meg okos vagy, sikeres vagy, és egy szép karrier áll előtted, meg itt játszot a sajnálnivalót... Gondolkodj el ezen, és adj hálát Istennek, hogy az vagy, aki vagy!!!

Off: Néhány emberben olyan szinten nincs már empátia, hogy az már szinte félelmetes, az érzelmi intelligencia szintről nem is beszélve... Nem veszekedni jöttem ide, de nem tudtam szó nélkül hagyni pár kommentet. Miért kell másokban bűntudatot kelteni, mert így érez? Miért jó rosszindulatúnak lenni, és belerúgni a másikba, pláne, ha nincs jól?

A Kérdezőnek: tűzz ki célokat, legyen az bármilyen kicsi is, és írd is le őket. Vezess napi listát, de ne csak a kötelezettségekről, hanem mondjuk jegyezd fel, hogy megnézel 1 részt a kedvenc sorozatodból. Ha az aznapiakból mindent kipipáltál jutalmazd meg magad a kedvenc édességeddel. Így már a motivációd is javul.

Kezdj el mozogni, legyél kíváncsi és fedezd fel, ami érdekel. Tudom, hogy nehéz kimászni egy ilyen mélypontból, de nem szabad feladni. A sok rossz után szokott jönni a sok pozitív, csak türelmesnek kell lenni és nem feladni.

Az is sokat segít, ha naplót vezetsz az érzéseidről, ez felnőtt korban sem ciki. Kiírod, és elengeded a sok negatívumot.

Vannak barátaid? Én is letargikusabb egyén vagyok az átlagnál. Képes vagyok nagyon elkeseredni és az egekben járni a boldogságtól. Nagyon végleteket tudok megélni érzésekben egyik napról a másikra gyakorlatilag ok nélkül.

Ebből a kilábalás csak is a saját gondolataid átformálásával működik. Mi tesz boldoggá? Áldozz erre több időt. Egy nagy séta, egy bicajozás, egy hétvége a barátokkal. Végre újra ki lehet menni, szép idő van, lehet ÉLNI! Engem pl. ami nagyon kizökkent és boldoggá tesz az a görkorizás valmi jó zenével, bármilyen hülyén is hangzik. Egyszerűen imádom.

Szóval neked kell tudnod, hogy mivel tudod feldobni magad.

Ezen felül pedig ha nő vagy, akkor érdemes odafigyelni, hogy összefügg-e a ciklusoddal a letargia. Nekem pl. igen. Ettől nem javul, de hogy tudom, hogy éppen a hormonjaim csinálnak hülyét belőlem, az segít.

22 évesen... Mi lesz veled 32 évesen...? Az élet a legtöbb embernek egy kalap szr, mégsem lesz mindenki öngyilkos!

Kérlek szépen, nekem meghaltak a szüleim, nagyszüleim 2009 - tolőé kezdve 3 - 4 évente. Sosem volt még komoly kapcsolatom, okos se vagyok, szinte semmihez nem értek.

5 éve ugyanazt a munkát végzem. Az egyetlen öröm az életemben, hogy vannak házi állataim, amikkel foglalkozom, meg a legfontosabb barátaim is megmaradtak.

Amúgy, meg egyedül fekszem, egyedül kelek. Minden nap úgy kelek fel, hogy azon gondolkodom, mi értelme az egész kszott életemnek? Miért nem vetek véget neki egy mozdulattal?

De, nem teszem(még), amíg egy picúrka öröm is van az életemben!

Szedd össze magad, és örülj neki, hogy még ilyen fiatal vagy! Egyetemre jársz, dolgozol! Sikeres életút áll előtted!

Én már jövőre 30 leszek, de még mindig ott tartok, ahol te... Nem mondom, hogy öreg vagyok meg kicsúsztam már az időből, de így egyedül, ennyi idősen már nagyon nehéz bármit is elérni.

Nem egy olyan embert ismerek, aki sajnos 40 - 50 közötti korosztály, és még mindig a szüleivel él. Se párkapcsolat, se karrier. És ilyenkor mondják nekem, hogy bár másképp csinálták volna huszonévesen.

Ezek az emberek a társadalom szégyenei! Hiába jószívűek, akkor is lúzerek, és valószínűleg azok is maradnak!

Nincs annál rosszabb, mikor ott vagy a halálos ágyadon 80 évesen, és az ápolókon meg orvosokon kívül senkit nem érdekelsz... Vagy maximum a testvéreidet, hacsak nem te maradtál utoljára... Akkor jössz rá, hogy mennyire elcseszted az életed!

De! Te még nagyon fiatal vagy! Boldog életed lesz, csak tegyél érte!

Mi lepontoznivaló volt a válaszomon...? Az, hogy nem ajnározom szegény egyetemista, elkényeztett barátunkat...? Vagy az bántja a csőrötöket, hogy nekem sokkal rosszabbul alakult az életem, mint a kishavernek, mégsem sajnálatatom magam...?

Akkor jó mélyen a kérdezőnek! Írjatok is neki, hátha valami csöcsös csaj, és meg lehet dugni szomorúságában...😅 Suttyók! Na pá