Ha olyan egyszerű az élet, akkor mi emberek, miért bonyolítjuk túl?

#1. Most mondd azt, hogy még nem tapasztaltad az élet "kegyetlen és rossz" oldalát.

"Mert egyesek be akarják bizonyítani minden áron maguknak..."

Amúgy ez nonszensz. Az emberek csak jól akarják érezni magukat. Nem akarnak szarul lenni, csak hogy igazolják, milyen szar a világ.

Elméletben tényleg lehet egyszerű, de gyakorlatban nekem nem tűnik olyan egyszerűnek.

Az Élet nem egyszerű, csak akik ezt mondják:

1. néhányan annak hazudják, hogy akivel ki akarnak cseszni, az még rosszabbul érezze magát,

2. többen nem gondolnak bele, milyen szövevényes érzelmi stb. hálózat hatja át, és eddig mindig bemákolták a jó döntést,

3. a legtöbben valamennyire épkézláb döntéseket hoznak, de nem feltétlenül a legjobbat, és teljesen elfeledkeznek arról, hogy amit döntenek jól, de már nagyobbrészt öntudatlanul, annak módszereit ők is korábban megtanulták és tudatosan végezték, csak mára annyira reflexszerűen megy, hogy észre sem veszik, ahogyan senki nem veszi észre az írás vagy a szorzótábla használatát ma, de kisgyerekként nagyon sok munka volt a betűt kerekíteni-összekötni és a 6*6-ot megmondani mennyi.

Én terapeutához járok több okból. Azt, hogy kivel mi volt/van a viszonyom, és az miért, vagy hogy miért érzek ellenszenvet a táncórán egy másik férfival kapcsolatban/szemben, és hogy hogyan kezeltem akkor és mit értettem meg belőle, az olyan 10 perc/félórás gondolkozás/eset. Akár a terápiám, akár otthon. Amikor ez jól(!) megy, reflexé válik, akkor mondhatja valaki, hogy "Az Élet egyszerű". Egészen addig, amíg olyan esethez nem jut, amire nincs felkészülve.

A túlbonyolítás egyébként abból fakad, hogy az emberek - akikre azt mondják, hogy túlbonyolítanak - nem gondolkoznak eleget, hogy ők valóban mit akarnak (nem csak a felszínen), a másiknak mire van szüksége, ezek eredője mi lenne, és emiatt a meghozott döntés később ütköztetve a valósággal nagyon nem jó.

És persze vannak olyan túlbonyolítók is, akik túlgondolnak dolgokat, és pont a fák miatt nem látják az erdőt.

#3

Megtapasztaltam egyszer, és?

Most sírjak és panaszkodjak, hogy jaj én szerencsétlen, de kegyetlen az élet...brühühü..Ez most jobb?

Amire leginkább fókuszálsz, azt fogod bevonzani.

Rengeteg panaszkodó emberrel találkoztam, akiknek soha semmi se jó, ha süt a nap, az baj, mert meleg van, ha esik az eső az is baj, és ha hideg is van, az is baj.

Az élet egyszerű, csak tényleg sokan túl bonyolítják. Rengeteg szituáció van, amit egyszerűen meg lehet oldani, de tesz vagy 5 kört, mire eljut a végére. Mi ez, ha nem túl bonyolítás?

Az élet igazságtalan. Aki nem így gondolja az saját magát veri át. Nem mindenki születik ugyan olyan adottságokkal, ugyan olyan környezetben. Vannak akiknek a kisujjukat sem kell megmozdítani, mert a szüleik révén már minden adott nekik, míg vannak akik olyan mélyszegélységbe születtek, amikből 6-7 generáció múlva tudna csak kivergődni a leszármazottja, ha most elkezdene dolgozni rajta az egyén.

Emellett az ember szeret rendszerszerűen gondolkodni. Ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt elképzelte, akkor az sokakat képes valamilyen módon megviselni. Sokan nem képesek mit kezdeni ezzel a káosszal, pedig önmagában a káosz nem valami rossz dolog, hanem az egyik legelemibb dolog amit megélhet az ember.

5ös és 8as hsz-al értek egyet.

Túl is bonyolítják sokan, lelkiznek minden hülyeségen, amivel foglalkozni se kellene. "Jaj, a főnök/párom ezt és ezt mondta, mi lesz most?" Közben ártalmatlan megjegyzés volt, de hetekig rágódnak, kombinálnak.

Mások meg szüleik lévén ezüstkanállal a szájukban születnek. Nekik egyszerű. Más meg szenved, és örül, ha diplomával tud venni egy autót.