Csak nekem furcsa ha egy felnőtt a felügyeletére bízott gyerekeket folyton a teljes keresztnevükön szólítja (még ha nem is az övé az összes)?

Én például nem szeretem azt, ha becenéven szólítanak, azt gondolom, hogy ez csak pár embernek van megengedve, akivel belsőséges viszonyban vagyok. Ezért én is általában teljes nevükön szólítom az embereket, hacsak nem vagyunk baráti viszonyban, vagy direkt nem kéri az illető. Attól, mert egy ember még csak gyerek,neki is megjár ugyanez. Persze, ha ő másként szeretné, az megint más.

Lehet hogy ő felügyelte a gyerekeket, tanár volt vagy ilyesmi. 5-6 szinte egykorú gyerek bajosan lehetett az övé. Óvó néni, tanár minket is mindig a teljes nevünkön szólított, csak akkor becézték ha több egyforma nevű gyerek volt.

Szerintem nem akarja dédelgetni őket,hogy komoly, kemény, szívós felnőttek legyenek belőlük, akik komolyan veszik, ha valami feladat van, és nem viccelik el, hanem precízen azt csinálják, amit éppen kell, és nem bohóckodják el, hanem amikor éppen nem játék van, akkor szépen, fegyelmezetten kell közlekedni, nem pedig vihorászva össze-vissza rohangálni pl a kocsik között; tehát pl komolyságra akarja nevelni őket. Vagy lehet pl ez egy nagy tiszteletnek a jele is, hogy a komoly, teljes, rendes nevükön szólítja őket. Valamint lehet még távolságtartás is, hogy pl valaki nem akar kötődni a gyerekeihez, mert akkor, ha lesz valami, összezuhannak; tehát ő csak ilyen hidegen kiadja a feladatot, hogy "fogjátok egymás kezét, amikor átmegyünk az úton"; és akkor nem akar kötődni, lehet,hogy pl ezzel is edzi, trenírozza erre a gyerekeket, erre a mai kemény világra; hogy "itt csak a kemények tudnak helytállni,ők vannak felvértezve akkora tudással, vagy lelkierővel", vagy mittudomén.

*Tehát nem akarja agyonédesgetni őket, lehet,hogy pl úgy van vele, hogy az érzelmek gyengítik őket,és akkor ezért nem akar velük kötődést, mert akkor sebezhetőbbé válik a gyerek azáltal; és akkor ha pl sérülékeny lesz, akkor lehet, hogy abból indul ki, hogy el fogják őt nyomni. És akkor tehát azt szeretné, ha szilárd, befolyásolhatatlan véleményük lenne. Vagy pl ha kitalálnak maguknak egy képzést, azt tűzön-vizen át végigvinnék, tehát hogy pl nem adnák föl az első akadálynál, ha valamelyik tantárgy nem megy, akkor majd sikerül legközelebb. Tehát az ilyen elszánt lendület, határozottság, magabiztosság, meg hogy ők nincsenek semmibevéve, emberszámba veszik őt a felnőttek; és komoly személyként, komoly emberként kezelik, pl amikor valamit el kell dönteni, ha komoly a gyerek, akkor be tudják vonni; és akkor lehet,hogy tök jó meglátásai vannak; tehát szal nem bohóckodja el a dolgokat. És stabil, strapabíró, életrevaló személyisége lesz. Lehet,hogy talán erről lenne szó ott a példában.

Én sem értem az ilyet, esetleg akkor, ha nem most vigyáz először erre a csoportra, és örül, hogy egyáltalán megjegyezte mindenkinek a nevét. Minket csak azok a tanárok szólítottak a teljes nevünkön, akiknek nagyon rossz volt a névmemóriájuk, és nem tudták volna megjegyezni, hogy kit hogyan becézzenek. És pont azt a két tanárt nem tudta senki komolyan venni, nem a megszólítástól lesz valaki komoly/szigorú.

Utóirat: másfél éves volt, mikor odaköltöztek, kb 12 mikor én elköltöztem onnan, sose becézték, kicsiként se.