Mit gondoltok erről a helyzetről?

Egyik ismerősöm/barátom évekkel ezelőtt mesélt nekem arról, hogy milyen rossz gyerekkora volt, mivel éveken keresztül verte az idegbeteg (üldözési mániás) apja. Nos, én 15 éves fejemmel annyit láttam az egészből, hogy mekkora g@né az apja. Azóta egyébként kórházban is volt a férfi, és ha jól tudom, most otthon van, de gyógyszereken él.

A fiúból 16 éves korára egy érvágós, iszákos, drogos gyerek lett. Azóta már valamennyire kikupálódott.

Nem rég volt a fiú ballagása, és elmentem megnézni, ahol találkoztam az apjával, aki egy nagyon aranyos férfinek tűnt. És itt elgondolkodtam azon, hogy a betegsége nem az ő hibája, és amikor bántotta a gyerekeit, azt sem azért tette, mert nem szereti őket, hanem mert önmagán kívüli állapotban volt. Megsajnáltam, mert egyébként meg tényleg nem rossz ember, és nem tehet arról, amit tett. Legalábbis én így látom.

Az lenne a kérdésem, hogy a gyerek ebben a helyzetben hogyan látja a bántalmazó szülőt? Előbb megbocsát neki a tetteiért, lévén, hogy ezt egy betegség miatt tette, vagy ugyanúgy gyűlölettel fog nézni rá, mintha józan ésszel bántotta volna?

Mostanában elég jó a kapcsolatunk, de nem beszél az apjáról, én pedig nem merem kérdezni, nem hiszem, szívesen csevegne ilyesmikről. Ezért fordulok anonim emberekhez, hátha így könnyebb beszélni róla.