Féltek a haláltól?

Kéne? A halál csak egy kapu egy új kezdethez.

A betegség meg nem került el engem fiatalon se

Én csak az elmúlástól félek.

30 vagyok, de szinte nem is olyan rég még pár évesen a kis fekete dömperemmel játszottam..

Majd egyszer csak azon kapom magam hogy 70 éves vagyok, és hogy hogy hiányoznak azok a 30-as évek..

Ijesztő belegondolni hogy mi lesz még 30 év múlva.. Hol leszek? fogok még létezni valaha valamilyen formában, vagy csak ez a 70-80 évem volt és soha többet semmi?

Nem félni kell tőle.

Ki kell használni, ami lehetőséged van.

Ja, és támogatni a tudományt. Nem csak elviselni! Aktívan támogatni is kell. Ők tudnak segíteni a hosszú, jó minőségű életben.

Az nem működik, hogy a tudósok hülyék, meg húzzák meg magukat, a pénzt a valóságsók kapják, meg a Szifon32 - aztán, amikor már baj van, akkor marad az ima.

A nagy semmitől nem, ugyanis akkor már nem tudunk azon gondolkozni, hogy jaj, most a nagy semmi van éppen a végtelenségig. Akkor már nem fog ez fájni nekünk.

A szenvedéstől viszont félek. Én is láttam belőle eleget a nagyszüleimnél.

Illetve a korai haláltól.

Mind a 4 nagyszülőm rákban hunyt el és korán. Szüleim 60 körüliek, irtó pocsék egészségi állapotban. Velem anyám terhesen láncdohányzott, idegbeteg volt (pszichiátriai eset, be is vonult magától, de talán a születésem után), állítólag rumozott is. Gyenge izomerejű, állóképességű vagyok, több egészségügyi problémával, őszintén szólva néhány elhanyagolt krónikus betegséggel.

Az öregedéstől is félek, részben mert nem élveztem ki a fiatalkoromat, részben mert már most tré a testem állapota.

Iszonyatosan most.

Mivel most megyek koronavírus oltásra. Ha nem mennék akkor kevésbé félnék jelenleg a haláltól.