Akik külföldön élnek, nálatok munkahelyen/iskolában/lakóhelyen mennyire jellemző az áskálódás, egymás kibeszélése/hátbaszúrása?

Munkahelyen ugyanúgy jelen volt az,ami itthon is megy.

Lengyel munkatársak, egyébként jó társaság és normális munkamorál,nem az a lógós brigád.

De amikor kiderült,hogy költségtérítés címén többet kaptam,akkor azért volt háborgás.

Amivel valahol egyet értek.A módja viszont nem tetszett. Azért,mert ha valaki a teljesítménye vagy a talpraesettsége jogán kiharcol magának egy előnyt, azért nem gondolom,hogy hibás lenne.

A főnök fukarsága és a kollégák beletörődése az adott helyzetbe okozta a feszültséget.

Örökösen visszatérő téma volt köztük.

Ami azért zavart,mert akár külön, akár együtt is elérhettek volna változást,de meg sem próbálták.

Igazából nem velem éreztették ezt,de munka közben,egy légtérben dolgozva nekik természetes volt,hogy az anyanyelvükön kommunikálnak egymással.

Annak ellenére hogy volt köztünk magyar, litván, holland is.

Nem azt mondom hogy ez tragédia,de amikor nem beszélve a lengyelt is már rájössz,hogy megint rólad szól a beszélgetés az frusztráló egy idő után.

Ennek ellenére köztünk ez soha nem okozott érezhető konfliktust, jó viszonyban voltam mindenkivel. Soha nem éreztem,hogy fúrnának a hátam mögött.

Épp ezért nem neheztelek rájuk.