Hogy vagytok?

Én nagyon jól vagyok, köszi. Épp minden sikerül, jelenleg van lehetőségem kikapcsolódni is. Még van 2 hét a szorgalmi időszakból, még van időm levegőt venni. A munka is jól megy, a sport is, ahhoz képest, hogy csak ritkán tudom űzni, mindenkivel nagyon jóban vagyok, rengeteg szeretetet és elismerést kapok mostanában. A családomat is meglátogatom hamarosan. A szobatársaimmal egyre jobb a viszonyom (és eleve nagyon jól kezdtük).

Mondhatni, minden szuper.

És te hogy vagy?

Köszönöm a kérdést! 😊

Álmaim munkahelyére vettek fel, de csak januárban kezdek, addig izgulok, hogy minden rendben legyen. Ne mondják vissza, ne jöjjön közbe semmi se.

Egészségileg nem vagyok olyan jól.

Épp kivizsgáltatom a krónikus betegségeimet és félek a diagnózisoktól, gyógyszerezéstől.

Most egy bizonyos elhúzódó tünetem van, egyelőre figyelek, melyik irányban változik, lehet ez pszichés, az egyik, épp vizsgálat alatt álló alapbetegségem miatt, de lehet más miatt is. Ha nem múlik, külön vizsgálatok várnak rám emiatt is. Egyelőre résen vagyok + házipraktikák + kivárás.

Az egyetemen kezdődik a zh időszak, keménynek ígérkezik és az 1. zh-k közül sokat kell pótolnom.

Nyögvenyelősen telik a felmondási időm is, pont amiatt, ami miatt felmondtam.

Szenvedek kicsit a se-veled-se-nélküled, olykor plátói szerelem jellegű dologtól egy sráccal.

Apum egészségi állapota tragikus, ami miatt most kényszerült felmondani a stabil munkahelyén, amit eléggé szeretett a nehézségei mellett.

Nemsokára lesz egy esküvő, amire hivatalos vagyok. Semmi kedvem hozzá, részben a zh időszak, részben a COVID illetve a sok stressz miatt.

Csak ez a jelenlegi tünetem múljon el és ne legyen gond az álommunkahellyel. Akkor jobban leszek.

Igazából HA ez összejön, akkor beérik mindaz, ami miatt küzdök és anyagilag is brutálisan jól járhatok. Viszont félek, hogy cserében a sors úgy hozza, hogy az egészségi állapotom romlik le teljesen. Az én életem nem arról híres, hogy összejönnek a dolgok. :/

29N

Kitartást az előttem íróknak, és köszönöm én is a kérdést!😊

Hát.. én most egy kisebb érzelmi-hullámvasúton vagyok. Az egyetemet illetően az utóbbi időben nagyon sok elismerést, dicséretet kaptam, amihez bár nem annyira vagyok hozzászokva (másodévesként ez volt az első teljesen jelenlétis félévem), nagyon hálás vagyok értük és tényleg nagyon jó érzéssel tölt el. Szaktársaimmal is egyre közvetlenebbek vagyunk és egyre inkább megvan a közöshang, ami megint csak plusz pont szerencsére. De azért lekopogtam.

Viszont ezektől eltekintve sok más pozitív dologban nincs most részem. Apa munkahelyén áll a bál, és lehet, hogy váltani fog.. itthon is kicsit éleződött a hangulat, részben emiatt. Sokéves barátságokat vesztek el sorra: van, aki nagyon passzív, és van, aki annyira pörög, hogy rám nincs ideje, de mégis a pár nappali ezelőtti dolog bánt most a leginkább: megbeszéltünk egy barátnőmmel egy délutáni találkozót, de teljesen elfeledkezett rólam. Hiába írtam rá többször, csörgettem meg, végül több, mint 1 óra várakozás után hazamentem. Utána elnézést kért, de sajnos nem tűnt túl őszintének.

Nem szeretnék panaszkodásba átmenni, de rossz érzéssel tölt el, hogy szinte minden barátomat elvesztettem, mert már nincs igényük/idejük rám :c szóval kicsit magányos vagyok, de úgy érzem, nem az én hibámból. A lassan kezdődő vizsgaidőszak legalább eltereli kicsit a gondolataim, de remélem ez a negatív hullám csak kis időszakos dolog lesz. De próbálok pozitívan állni még így is a dolgokhoz:)

21/L