25 évesen hol kell tartania az életnek?

Hát, már 25 évesen normál körülmények között illene valamit letenni az asztalra(szerintem). Vagy egy szakmát, vagy érettségit, diplomát, vagy azt, hogy egyetemista vagy, vagy egy normális munkahelyet, autót, valamit. Nem kell mindent, de legyen valami. Persze, ha valami különleges helyzetben voltál, például ott kellett hagynod az iskolát családi körülmények miatt, és nem tudtad folytatni, akkor más a helyzet, de alapból szerintem valamit csak illik már ilyen korban letenni az asztalra.

Én fiatalabb vagyok, és van autóm, három szakmám, félretett pénzem, meg normális munkahelyem(ami nem sori munka). Mondjuk nekem szerencsére nem kellett ott hagyni a sulit, vagy hasonlót. Extrém esetekből nagyon nehéz lehet kitörni.

Változó, körülményektől függ. Honnan jön és meddig tanul.

25 évesen a legfontosabb szerintem a cél! És sajnos sok embernek nincs 25 évesen és nem tudja mit szeretne.

Eddigre már érdemes tudatában lenni, hogy mivel tud pénzt keresni.

Anyagiakról nem lehet így beszélni, mert nagyon változó.

Én annak idején 25 évesen 1999.-ben egy CÉLKITŰZÉS lelkisegélyt kaptam egy telefonos segítőtől. (Ma már nem kapcsolható ingyenesen ez a vonal.)

Akkor úgy tűnt, hogy kezd rendbejönni az életem. De túl sok volt a kihagyás tanulás tekintetében - gimnáziumi érettségit szerettem volna megszerezni. (dolgoztam egy papírműhelyben 18 éves koromtól.)

Most hol tartok? A magánéletem kezdett el viszonylag jó irányba alakulni. Most már kölcsönös "szerelmek" vannak, egyszerre kettő jelölt irányába. (Nem, NEM "szeretői" kapcsolat egyik sem... egyelőre még.)

Egyik jelöltet 5 és fél éve ismerem, a másikat kicsivel több, mint 2 éve. Ez utóbbi "viszony" gyorsabban kezd alakulni. Többet beszélgetünk, találkozunk. De el fog menni külföldre, hosszabb időre - szakmai fejlődés szempontjából, állítólag.

Édesanyámat kellett ápolnom 13 kőkemény éven át éjjel és nappal. Nem dolgozhattam, mert ápolási időszaknak számított.

Mindössze EGYETLENEGY orvos és EGYETLENEGY ápoló dicsért meg ezalatt, hogy milyen EMBERFELETTI erőfeszítéseket teszek a gyógyulása érdekében... de végül nem jártam sikerrel. Meghalt. Végstádiumú rák, nem akart meggyógyulni.

Te is találkozhatsz, akár a 30-as, akár a 40-es éveidben beteg hozzátartozó ápolásával kérdező! De ha szerencséd van, akkor az 50-es éveidben veszíted el a szülődet - valamelyiket... Kívánom, hogy minél később jöjjön el neked ez az időszak.

Kedves Kérdező!

Ha szabad érdeklődnöm hány éves vagy? Eddig milyen iskolai/tanfolyami/munkahelyi tapasztalataid voltak?

Ha a hölgyek táborát erősíted, akkor én inkább a nőies házimunkákat javasolnám, hogy IDŐBEN tudj családot alapítani. A férfiak szeretik, ha egy nő házias - még mindig.

Ha az urak táborát erősíted, akkor - HA a mihamarabbi családalapítás lenne a cél - akkor bizony rendelkezned kellene egy viszonylag kevés megtakarítással. De legalábbis igyekezned kellene...

Azért írom ezt, mert már az egyház sem igazán segít a bajbajutottakon. Már nem "jótékonysági" intézmény. Talán 20 vagy 25 éve az lehetett, de ma már nem. Főleg a római katolikus (a kisgyerekeseket viszont ők támogatják a legjobban. Tehát azért még segíthetnek.)

25 évesen szereztem első komolyabb állásomat :)

Amúgy sehol nem voltam :D Volt egy szakmám, szülőkkel éltem, még autóm se volt, mert a kevéske fizumat inkább megtartottam magamnak. Ha most lennék 25 teljesen kilátástalannak találnám életemet, ingatlanról szó se lehetne. Most férjemmel elég sok mindent összeszedtünk, nem panaszkodhatunk, de 10 év lemaradással már egészen más lenne a kilátás a jövőre :/ Nem irigylem a mai 25 éveseket.