Miért ilyen nehéz 30 fölött barátkozni?

Ahogy korosodik az ember egyre előítéletesebb lesz és egyre inkább zárja be a kapuit. 30 felett már kevésbé alkalmazkodó is az ember, így nem tűrnek el egymásnak olyanokat, amiket mondjuk 10 éve még eltűrtek volna, mert fiatalon még rugalmasabb az ember személyisége általában. Tehát sokkal könnyebb nézeteltéréseket találni, konfrontálódni ennyi idősen. Erre rásegít, ha van már családja az embernek akikkel jól el van. Munka és család mellett meg már nem igazán érzi a szükségét másnak az ember.

Nyilván vannak kivételek, akik nagyon társaságkedvelők azok felnőtt korukban is azok lesznek.

De ez csak nagy általánosság amit leírtam. Természetesen ha vannak még olyanok, mint akik hasonló helyzetbe vannak hozzád képest, akkor biztosan nyitottabbak barátság kialakítására. Nekem is van olyan hozzátartozóm, aki bőven 30 felett tett szert életre szóló barátságokra. Úgyhogy ne keseredj el, csak sajnos ilyenkor már ritkábban találni ilyet.

Én úgy vagyok vele hogy a barátok jönnek mennek. Sokszor tényleg csak az történik hogy elköltöznek egy másik városba vagy többet kell dolgozniuk vagy a családjaikkal lenniük. Mindig légy nyitott új barátságokra, nem tudhatod hogy kivel hoz össze az élet. Aztán hogy meddig maradnak, vagy éppen fordítva - hogy te meddig maradsz - az kiszámíthatatlan.

Vannak mindenféle programok (itt Bp-en legalábbis), amikre elmehetsz.

meetup.com, közös túrázás, bumble bff, társasjátékozós helyek, introvert találkozó, reddit találkozó, stb

Sokaktól olvasom itt ezt és én nem így tapasztalom.

A gyerekkori barátaiddal meg ne távolodjatok el, hanem ha igényed van rá, te keresd őket! Magamon is tapasztalom, hogy lustulok, vagy fáradt vagyok és úgy kell kirángatni a tespedésből. Utána már élvezem a programot, csak elindulni nehéz.

Minden barátság először ismeretség, majd haverság, utána mélyülhet el barátsággá. A te 1-2 haverodból nem lehet kihozni barátot?

Egyébként a barátokat, pont úgy mint a szerelmeket, az élet hozza az utadba, általában olyankor, amikor a legkevésbé keresed.

Nekem azért, mert nincs igazán szabadidőm. Munka után futás haza, főzés, pakolás, előkészülés a következő napra, este tanulás, olvasás, zuhanás az ágyba.

Ha fizikailag nem lennék kimerült, talán kajtatnék programok után, de így esélytelen, fizikai munkát végzek, estére fáj mindenem.

"A gyerekkori barátaiddal meg ne távolodjatok el, hanem ha igényed van rá, te keresd őket!"

könnyű azt mondani.

ezzel a tanáccsal az a gond, h legtöbbször annyi változunk pár évtized alatt, hogy alig van már közös pont a gyerekkori barátokkal.

egyébként meg igen, rohadt néz, főleg 30 felett, nekem mág nehezebb (nem vagyok hetero). zárkózott is vagyok, és elég sokat is csalódtam, így már alig vagyok nyitott ismerkedésre.

de most végiggondolom, kik barátkoznának velem...talán a korombeli nők, viszont nekik családjuk van, vszínűleg rá se érnének.

Teljes mértékben megértelek, hasonló kérdést már tettem fel korábban, csak én huszonéves vagyok.

Én arra jutottam, hogy könnyebbé teheted a barátkozást, ha fiatalabb korosztályt célzod meg, ők még szabadabban élnek, nincs család, komoly párkapcsolat stb.