Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Magány, egyedüllét

A kérdés

Van olyan, aki hozzám hasonlóan úgy érzi, gyerekkorában rontotta el és azért nincsenek 30 fölött barátai? A barátság korhoz köthető? Mit lehet még csinálni barátok nélkül?

Gyerekkoromban iszonyatosan gátlásos voltam, mindenkit eltaszítottam magamtól, aki közeledett volna, aztán most nincs senkim, antiszociális lettem. Ez nem feltétlenül jó, igaz, van jó oldala is. A pozitív oldala ellenére, mégis bánt.

 2018. nov. 16. 19:40  Privát üzenet  

A válaszok
Hmm...át érzem noha én még csak 17 vagyok, mindjárt befejezem a középiskolát és szinte biztossan tudom ,hogy utána senkit se fogok érdekelnim szomorú de én most is nagyon gátlásos vagyok, szóval valószínűleg rám us ilyen jövő vár.

A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/9Időpont 2018. nov. 16. 19:48 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Akiket eltaszìtottál magadtól milyen társaságok lettek volna? Mi volt az oka, hogy ezt a lépést tetted meg? Értékeltek téged úgy, ahogy szeretted volna? Majd írj...

A válaszíró 71%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/9Időpont 2018. nov. 16. 19:51 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nem antiszociális vagy, hanem aszociális. Az antiszociális nem tartja be a társadalmi normákat.

23 éves vagyok, hasonló helyzetben, iszonyú alacsony önbizalommal, és komplexusokkal még jelenleg is. Ezt néha jól tudom palástolni (egyetemi csoptársakkal pl) bár egyre nehezebben, egyedül viszont hátrahagyottnak érzem magam.

Egy barátom van, akit tényleg annak hívhatok, neki nem félek, hogy mit mondhatok el, és ő se ettől. Nehéz sajnos barátokat találni manapság, ez a társadalmunkra igencsak jellemző probléma, mert az ember elsősorban közösségi lény.



A válasz 65%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 73%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/9Időpont 2018. nov. 16. 19:53 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szia. Én 30 feletti nő vagyok és egyáltalán nincsenek barátaim. Régen voltak a kolléganők közül akikkel összejártunk de nekik családjuk és gyerekeik lettek, így gyakorlatilag nem volt már közös téma, más életet élünk.

Nem kell ehhez feltétlenül a gyerekkort kötni, inkább a mostani életkorunk áll mögötte. A korunkbeliek nagyrészt mind családosak. Pasival nyilván nem lehet haverkodni mert félreérti a dolgot, abból csak a kellemetlenség van. Amellett manapság mindenki otthon ül és veri a gépet, ennek pedig megint csak nincs köze a társas kapcsolatokhoz.



A válasz 76%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 65%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/9Időpont 2018. nov. 16. 20:14 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Nekem sincsenek barátaim, így harminc felett, az pedig, hogy már annyira nincs igényük az embereknek közös programokra, mint régen, mégjobban megnehezíti ezt.

Igazi barátaim soha nem voltak, inkább érdek-barátságoknak mondanám, kihasználtak, amíg kellett a segítségem, addig voltam csak fontos számukra.



A válaszíró 81%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/9Időpont 2018. nov. 16. 20:28 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

A második válaszolónak.


Akiket eltaszítottam magamtól, azokkal 12-16 év között alakulhatott volna ki valami. Egy nyaralóban kártyáztunk 1994-ben és akkor igaz ugyan, hogy nem tettek rám hatást, de ma már ezt másképpen érzem.

Hogy miért döntöttem így? Egyszerűen nem mertem lépéseket tenni, dermedten álltam, valami belülről nem engedte a megnyílás folyamatát.



# 6/9Időpont 2018. nov. 16. 20:34 Privát üzenet

Hidd el, sokkal többen vannak így, mint gondolnád. Ezért alapítanak az emberek családot, és akkor a barátok hiánya okozta űrt betöltik a kölykök, és a férj/feleség. Akinek ez sem adatik meg, ő lesz igazán magányos. A korban hozzá illő emberek eltávolodnak ugye, mert szaporodtak, és onnantól fogva tényleg nem számít senki és semmi, csak a gyerek.

Hogy mit lehet csinálni? Közösségbe kell járni, és ha csak ideiglenesen, de lesznek körülötted emberek. Legyen az egy főzőtanfolyam, csoportos edzés vagy túrázás. Nem mondom, hogy ezek a kapcsolatok elmélyültek, de meg kell adni az esélyt. Bármi lehet.



A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 7/9Időpont 2018. nov. 18. 08:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Szerintem sincs ennek feltétlenül köze a gyerekkorhoz.


30 éves férfi vagyok, és gyerekkoromban állandóan kint voltam "barátokkal", akik jobbára olyan emberek voltak, akikkel a focin kívül semmi közös nem volt bennünk.


Később bele is untam ebbe, és mivel elballagtunk ált. suliból, meg is szakadt a kapcsolat.

Azóta netről megismerkedtem embereket, de már csak eggyel tartom a kapcsolatot, többségük már külföldön él.


Igazából velük közös séták, városnézés, beszélgetés, hasonló dolgok voltak.


a problémát én abban látom (azon kívül, h több szempontból kilógok a sorból), h nem is látok már olyan embereket, akikkel mondjuk ki lehetne menni beszélgetni, vagy el lehetne menni utazni. Vagy ha vannak is elvétve, nehéz megtalálni őket.


Anno még olyan ismerősöm is volt, akivel egyáltalán nem volt kínos csönd, volt, h felutaztam Bpre 1 napra, és csak ültünk a Duna-parton és néztünk ki a fejünkből.


Már abban is kételkedem h vannak barátságra alkalmas emberek.



A válaszíró 64%-ban hasznos válaszokat ad.
# 8/9Időpont 2018. nov. 21. 08:25 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Sajnos igazat szólsz, kedves utolsó válaszoló. Én sem érzem azt, hogy ma nagyon akarnának barátkozni. A közös programok kezdenek megszűnni, elidegenedünk az emberektől, a környezetünktől. Meg az is a baj, hogy a barátságban keretek közé szorítjuk a másikat. Mindig azt szeretnénk, ha álarcot húzna magára, színészkedne előttünk.

Visszatérve a gyerekkorhoz. Felnőttként a semmiből lecsapott rám egy tavaly 23 évvel azelőtti nyári emlék egy lánnyal és annyira szép volt. Visszamenekülnék oda és megmondanám az akkori önmagamnak, hogy nyisson jobban mások felé.



# 9/9Időpont 2018. nov. 22. 01:27 Privát üzenet

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Ritka típusú emberek! (INTJ-k, INTP-k, INFP-k és INFJ-k)! Ti hogyan találtok magatokhoz való társaságot?
Van kiút? Mit tehetnék?
Vannak itt magányos emberek Gödöllő környékén?
Miért ignorál mindenki?
Van valami olyan meghatározó emléketek ami egy konkrét dalhoz köthető?
Létezik olyan hogy egy párbeszédet teljesen félrehallok és félre értek, tisztán, érthetően, és teljesen valóságosként fogom fel? És ha igen milyen betegséghez köthető?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Magány, egyedüllét rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!