Mi lenne ha, egy nap arra eszmélnél föl, hogy elcs*eszet az életed, de nagyon sok évtizeded [Ami olyan sok, hogy ki sem merd írni ide.] elveszett mit tennél?

Valamelyik vallásba menekülnék...

Egyébként néhány részletet lehet tudni?

Amúgy én így jártam. Nem jött össze se (normális) párkapcsolat, se pénz. Van, aki tud is róla, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyok, és még be is szólt burkoltan, hogy legyek öngyilkos. De nekem eszemben sincs ilyesmi.

Valamit kihozok a maradék életemből felhasználva azt a világnézet formáló információt is, ami miatt ráeszméltem arra, amit írtál.

Egyébként nekem könnyű, mert hiszek abban, hogy a lélek egy és örök, így afféle reinkarnációban is (csak nem úgy, hogy kiszáll a lélek és beszáll máshová, mint valami új kocsiba... ) Egyszer hallottam olyat valami indiaitól, azt hiszem, hogy ők azért hisznek a házasságban (illetve egész pontosan azért nem hisznek a válásban), hogy a lélek miután kiábrándult a párjából, annyira megutálja az egészet, hogy a következő életében messze elkerülje...Így állom a negatív dolgokat is, tapasztalatszerzés. Igyekszem annak örülni, ami maradt, apróságoknak. Egy jó kávénak, egy jó alvásnak, a tisztán mosott hajamnak, csodálom a természet és a világ szépségét és bonyolultságát, mindenben és minden pillanatban az isteni csodát látom 🤷‍♀️

Ehhez nekem nem kell felébredni, ebben élek... Igyekszem változtatni ezen, de nem elég erősen.

Szeretem ezt a számot, hiába egy szakításról szól, de az életem benne vaan a refrénben:

https://www.youtube.com/watch?v=DSsGVc3Kpms

"Az idő meg nem old meg semmit, de a hátralévő jobb életre az estleges esélyeket szépen elveszi."

Az idő magától nem old meg semmit. Az idő csak lehetőségeket ad neked, hogy te magad megoldd a problémáidat idővel. A lehetőségeket sem az idő veszi el tőled, hanem te magad a saját döntéseiddel.

"Évtizedekkel ez előtt még lett volna vélhetően igazán értelme."

Évtizedekkel ezelőtt több értelme lett volna és mára máshol tartanál. De ha még mindig nem kezded el helyrehozni a dolgokat, akkor évtizedek múlva sem ott fogsz tartani, ahol tarthatnál, ha most elkezded helyretenni a dolgokat.

Minél tovább halogatod, annál később sikerül a számodra megfelelő irányba haladni.

Az, hogy itt értekezel a rossz helyzetedről, nem fogja megoldani a problémáidat. Teljesen mindegy, hogy ezt panaszkodásnak, önsajnálatnak, vagy tényszerű helyzetleírásnak nevezzük, bármelyik is, egyik sem oldja meg a problémáidat. A megoldást keresd, ne a problémát!

Igen, korábban kezdeni jobb lett volna, de azzal, hogy ezen keseregsz még mindig nem kezded el megoldani a problémákat. Amíg nem kezded el, addig haladni sem fogsz vele.

Késő pedig sosincs, amíg még élsz, addig van lehetőséged javítani a helyzeteden. Késő majd akkor lesz, ha már nem élsz és nem tudsz tenni semmit. Amíg élsz, mindig vannak lehetőségeid és a te döntéseiden múlik, hogy mit kezdesz velük.