Milyen érzés, ha nincs hallásod?

Erre a kérdésre azért nem lehet releváns választ adni, mert ha például magamból indulok ki, akkor nekem az a természetes alapállapot, hogy nem hogy jó hangom nincs, de még kottát sem tudok olvasni, tehát ez semmilyen érzés. Így születtem. Olyan mintha azt kérdeznéd, hogy milyen érzés, hogy orrom van. Nem tudom, azt tudnám csak megválaszolni, ha érzékelném a másik állapotot is és az alapján össze tudnám hasonlítani.

Remélem érthető, mit akarok mondani. :)

Én hallom, hogy a hangok a helyükön vannak-e vagy sem (ha előtte meghallgattam a dallamot), de kottát olvasni nem tudok, és vannak olyan dallamok, amiket nagyon nehezen tudok visszaénekelni. Hiába hallom, hogy hamisan sikerült, nem tudom hogy tudnám jól énekelni. Sok gyakorlással azért előbb-utóbb menni szokott, de nem egyszerű.

Amit 3-as írt, az meg tök igaz, hogy ha nincs zenei hallása valakinek, akkor mi alapján legyen tudatában annak, hogy épp hamisan énekel?

Aki úgy érzi, hogy jól énekel (elmegy megasztárba, stb. és leég) az nincs tisztában vele, hogy nincs zenei hallása. Büszkén, jó hangosan énekel és élvezi a saját hangját.

Képes teljesen kikelni magából, összeveszni szakemberekkel, mindenkivel, és azt mondja hogy neki igenis jó hangja van, mert anyukája, akárkije azt mondta.

Meg hogy tökéletes lesz, csak még finomítani kell a hangján. Nagyon sok ilyen embert ismerek, az egyik el is ment az egyik tehetségkutatóba bedrogozva, teljesen leégett ország-világ előtt és elküldte a zsűrit a francba, mert nem tetszett nekik az előadás.

Az ilyeneket soha nem lehet meggyőzni, hogy nincs Pavarotti, George Michael, stb. hangja.

Nekem is többen mondták, hogy nagyon szépen énekelek és tudom hogy van is zenei hallásom, zongorán is lejátszom, amit hallok, de sose mernék x-faktorokba jelentkezni. Annyira biztos nem vagyok jó, hogy ott megállnám a helyem.