A fogyasztói társadalom és az indokolatlan túltermelés lesz az emberiség vége?

Indokolatlan túltermelés?

Lassan nincs olyan ágazata a világnak ahol ne lenne alapanyag hiány és gyártási nehézség. Talán másféle újságokat kellene olvasnod.

Ha egy kicsit is valós a kérdésed abból már le jön, hogy rettentően buta ember vagy.

Kérdésre a válasz: nem, hanem a túlnépesedés és a környezet tudatos rombolása.

"a modern technológia taszít, undorító, gonosz."

Akkor te azt hiszed, hogy milyen szent a minden szennyet és hazugságot leíró és elmondó nyomtatott sajtó és a tv?

A TV is modern technológia a 19. századi ember eszközeihez képest.

Az alapanyaghiány is egyrészt épp a túltermelés miatt van.

Az biztos, hogy ez nem folytatható a végtelenségig, és ezt már neves közgazdások is elismerik. El kell kezdenünk új megoldásokat keresni, új szokásokat kialakítani, mert már ott tartunk, hogy nem csak chiphiány van, de pl. a nyomdák is papírhiánnyal küzdenek.

Én informatikusként mondom, hogy a modern műszaki megoldások többsége semmi másért nem létezik, mert valakik jó nagy pénzt akarnak kaszálni belőlük. Többek közt Android fejlesztéssel is foglalkozom, és elképeszt, hogy mennyi mindent feláldoznak azért, hogy egy alkalmazással másfél nappal kevesebbet kelljen dolgozni (mert ugye a fejlesztő órabére $$$ komoly összeg), és nincsenek tekintettel semmire. Ha az emberek látnák, hogy mekkora környezeti terhelést okoz az, hogy az okostelefonodban 3 helyett 4 kamera van, szerintem elborzadnának. Vagy hogy kegyetlen lassú szoftveres megoldásokat használunk, ami alá plusz X GB RAM és HDD helyett SSD kell, hogy elviselhető sebességgel futhasson...

De az emberek leszarják az ilyesmit.

3-assal értek egyet, túlnépesedés és az ezzel járó szennyezés és erőforráspazarlás a probléma szerintem is.

Ezen kívül amiért írtam még hogy rámutassak, a technológiai fejlődés nem feltétlen probléma, sőt lehet épp ellenkezőleg is! Sok fejlesztésnek pontosan az lenne a lényege hogy lassítsa vagy csökkentse a jelenleg fenntarthatatlan bolygó kizsigerelő életmódunkat. Gondolok itt pl a biohúsokra amiket laborban tenyésztenek ki. Hatalmas előny, iszonyat sok édesvízbe és földterületbe kerül a jelenlegi húsevés miatti állattenyésztés mennyisége az emberiségnek. Alternatív energiaforrásokat is kutatnak régóta, pl nap és szélerőmű is ilyenfajta újítás, geotermikus erőmű, bármi csak hogy a szenet és olajat kiválthassuk végre. Édesvíz tisztításra és levegőből co2 kivonásra is vannak mindenféle kutatások, és még ezernyi hasonló dologra.

Szóval a technológia fejlődése lehet jó is, ha jó célokra használják.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Az ember fáj a földnek

„IMF-adatok szerint, 145 bankválság, 208 monetáris összeomlás és 72 szuverén adósságválság volt 1970 és 2010 között. Ez összesen 425 rendszerszintű válságot jelent. […] E válságok a 180 IMF-tagország több mint háromnegyedét sújtották, sokat közülük több alkalommal. A krízisek számában tapasztalható csökkenés […] csekély vigasz. A kevesebb országra vonatkozó válság tényét ugyanis ellensúlyozza, hogy nagyobb méretű gazdaságokról van szó. A 2007–2008-as bankválságban érintett 23 ország – beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Németországot – a világ keresletének és kibocsájtásának megközelítőleg felét képviseli.

Ha egy autó, repülő, vagy szervezet rendelkezne ehhez hasonló teljesítménnyel, vajon nem volna általános felháborodás, hogy a tervezőket visszaküldjék a tervezőasztalhoz? […] Mindezek ellenére a monetárisrendszer esetében a felelős szervezeteknek (mint például bankoknak, központi bankoknak, illetve az IMF-nek) nemcsak, hogy nem sikerült előre látniuk vagy hatékonyan kezelniük a bajokat, de a rendszer status quojának semmiféle alternatívájára sem gondoltak soha. A megoldásuk változatlanul az, hogy amilyen hamar csak lehet, térjünk vissza a »normál« kerékvágásba – anélkül, hogy a rendszer struktúrájában bármilyen lényegi változtatásra sort kerítenénk.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság