A szerelem valóban váratlanul talál az emberre?

Dehogyis. Mi most jöttünk csak össze a párommal, óvodában ismerkedtünk meg, de mostanra ért be közöttünk a vonzalom, semmit sem szabad elkapkodni!

Büzsi néni 92, Ferkó bácsi 95

Olyan szempontból van a dologban valami, hogy amikor váratlanul ismerek meg embereket, akkor nincs görcsölés, nincs kényszer, ezért könnyű magamat adni, ami miatt vonzóbbnak találhat a másik.

Míg az ilyen társkeresős, direktben ismerkedős dolgoknál az egész alapból olyan kényszeres.

Ciki vagy nem, de egy itteni ismerkedésből alakult.

A fő kérdésedre a válasz: ez kicsit filozófiai kérdés, hogy mit tekintünk váratlannak, és mit nem. Valóban van benne egy jókora életlen-faktor, de a valószínűségeket nagyban lehet növelni tudatosan is.

Nem szabad félni ismerkedni másokkal. Az én nézőpontom szerint egy egy tulajdonságát kedveled meg elősször valakinek(pl. mosolya, tekintete, humora) aztán szimpatikussá válik és ha együtt vagytok lassan megszeretheted az egész lényét és el sem tudod képzelni az életed nélküle. Szerintem ez a szerelem, bár ahány ember annyi definíció. És visszatérve a kérdésedre valami hasonló módon igen rádtalálhat. Ha elhiszed magadról hogy neked jár az hogy szerelmes legyél be fogod vonzani olyan módon ha ismerkedésre kerül a sor akkor fog jönni magától minden nem ijedsz meg, nem futamodsz meg stb.

20/F