Értem teszi, de mégsem?
Párom szokott járni minden héten edzésre. Semmi komoly, hobbi neki. Megkértem rá, hogy esetleg most az egyszer kihagyná-e, mert nagyon szeretném, ha most nem jönne haza olyan későn. Kiakadt, mondta, hogy nem, menni akar, és már amúgyse tudja lemondani. Megértettem, mondtam, oké, akkor nem.
Majd úgy jött haza, hogy hozzám vágta, hogy lemondta az edzést, örüljek, ezt akartam. Mondtam neki, hogy dehát megbeszéltük, hogy nem mondja le, sőt, állította, hogy már nem is tudja lemondani. De hogy ő mégis lemondta, mert nem akarta, hogy lelkiismeret furdalása legyen.
Na most igazából a kérdésem az lenne elsősorban, hogy most akkor ezt végülis nem is értem tette, csak nem akarta, hogy bűntudata legyen?
A másik meg, hogy most szinte elvárja tőlem, hogy örüljek ennek a helyzetnek, pedig azóta csak flegmázik velem, alig szól hozzám, teljesen úgy érezteti, hogy most én vagyok a gonosz, szemét, aki nem engedte, hogy elmenjen edzésre. Mégis hogyan örüljek most ennek? Most nekem van lelkiismeret furdalásom.
válasza:
válasza:Szerintem meg tök felesleges parasztság, hogy le akartad mondatni vele az edzését, ráadásul így beszélsz róla, hogy “semmi komoly, hobbi neki”. Látszik, hogy nem veszed komolyan, hogy saját élete is van.
Nem ismerem egyikőtöket sem, de el tudom képzelni, hogy ha nem pattan, és mond le valamit, amit te épp óhajtasz, akkor passzív-agresszívan érezteted vele, hogy lelkifurdalást kell éreznie. Így nyilván nem jókedvéből mondta le az edzést - és pont azért mondta, hogy már nem lehet, hogy ne piszkálhasd tovább -, viszont konstatálta, hogy ha nem mondja le, ahogy te akartad, akkor se tudja már nyugodtan csinálni, mert elérted, hogy rosszul érezze magát, ha mégis elmegy az edzésre.
Így végül lemondta a kedvedért, te meg most azon hisztizel, hogy nem vág mellé még jó képet is.
Nem vitáztam vele, megértettem, hogy nem akarja lemondani. Elfogadom, hogy van saját élete, tudom, hogy neki fontos ez a hobbi, soha nem kértem tőle, hogy mondja le, ez volt az első alkalom. Csak azért írtam így, hogy "semmi komoly, hobbi neki", hogy nehogy azt feltételezzétek, hogy valami profi sportoló a párom, én ezt nem rosszból írtam, csak hogy tisztázzam, ez egy hobbi.
"Nem ismerem egyikőtöket sem, de el tudom képzelni, hogy ha nem pattan, és mond le valamit, amit te épp óhajtasz, akkor passzív-agresszívan érezteted vele, hogy lelkifurdalást kell éreznie."
Hát, ezt rosszul képzeled, hiszen mint mondtam, nem vitáztam vele emiatt, nem bántottam, nem nyaggattam és nem hisztiztem, valóban elfogadtam, hogy nem mondja le. Majd szó nélkül lemondta mégis, és mikor hazajött csak akkor mondta nekem, hogy ez van, de már azt is flegmán, bunkón. Elhiszem, hogy ő ezt úgy élte meg, hogy az én hibám az egész, sőt, igazából mondta is, hogy már azzal elb*asztam, hogy egyáltalán megkérdeztem, hogy nem-e mondaná le most az egyszer :( Na mindegy, többet ilyet természetesen nem kérek tőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!