A régi időkben Magyarországon (1960 körül) az volt a természetes, hogy a szülőkhöz költözik be a gyerek párja?
Nem nagyon tudom, mi volt akkor a szokás. Azt tudom, hogy az ismerősi körömben ilyen nincs, hogy már mindkét fél dolgozik és akkor is valamelyikük családjánál laknak, hallottam már ilyet, de szerintem annyira nem jellemző, mert ma már ha nincs segítség, úgyse veszel lakást 30 éves korod előtt hitel nélkül, úgyhogy olyan sok értelme nincs erre spórolni.
Én viszonylag későn költöztem külön a szüleimtől (majdnem 26 évesen, anyagi okokból). Aztán ennyi idősen lett jól fizető munkám és mentem albérletbe, aztán megismertem a páromat és összeköltöztünk, ő már pár éve albiban lakott. Most 27 vagyok. Valamelyik nap a nagymamám, aki 80 éves szólt egy ilyet, hogy nem akarunk-e anyámhoz és apámhoz költözni, mert úgy hallotta, drágák az albérletek, itt meg van szobám, úgyhogy tudnánk kettesben lenni. Én meg így néztem, hogy jézusom dehogyis, egyrészt ez nem igaz, hogy lenne magánéletünk, mert egy szoba nem elég, másrészt pszichésen nem egészséges szülőkkel lakni ennyi idősen, anyósékkal pláne nem, harmadszor meg inkább kifizeti az ember a drága albit, hogy kényelmesen éljen. Egyszerűen nem arra vágyik az ember a húszas évei végén, hogy a gyerekszobájában, vagy anyósáékkal együtt lakjon, de ezt hiába magyarázattam, nem értette meg, engem meg le is sokkolt, hogy juthat ilyen az eszébe. Amíg még egyedül laktam is mondta egyszer, hogy mennyi pénzt spórolhatnék, ha visszaköltöznék. Ja, ezt csináltam évekig és nagyon nem tett boldoggá.
Azt tudom, hogy ő sokáig élt az anyjával, férjével, testvérével együtt, de nem tudom, régen ez volt-e a szokás. Ha most is van ilyen, abban meg egyszerűen 100%-ig biztos vagyok, hogy a párnak ez nem ideális, csak anyagi okokból nem tehetik meg, hogy elköltözzenek, mint ahogy egy ideig én sem tehettem.
válasza:
válasza: válasza:Igen, de falun pl. külön helyiség volt az öregeknek.
Az akkori mentalitáshoz amúgy passzolt, akkoriban nem te voltál te, hanem a cipész fia Sanyi vagy a csikós lánya Sári lehetett valaki.
Később ez változott, de 1960 körül még nem nagyon volt olyan, hogy cselédből tanár lett valaki. Mindenki úgy halt meg aminek született.
Persze ez változott a szocializmussal, ezek a szokások és hagyományok teljesen eltűntek szinte. A munkásból is lehetett mérnök. Vagy a munkás ember fiából. De ehhez azért idő kellett.
Amúgy szerintem sem egészséges mentálisan a mai világban ez.
Nem azt mondom, ha spórolásból mert egy újra gyűjt valaki egy*-két évet bevállal és átszenvedi azt, az még bele férhet ha jó fejek a hozzá tartozók. De hosszú távon végleges megoldásnak rettentően problémás a mai világban.
Anno amikor a (mindig a) FIÚ szüleihez költöztek akkoriban a lánynak nem volt szava a családban. Ez elfogadott "norma" volt akkoriban. Így nem volt nehéz összehozni, a pasi, azaz családfő kegyéért versenyeztek a nők, aki dolgozott míg ők mostak és főztek rá addig otthon.
válasza:Sajnos igen, még jóval később is. Akkoriban az albérlet csak egy szobát jelentett, jobb esetben konyha és fürdőszoba használattal, rosszabb esetben csak egy ágyat. Lakáshoz jutni fiatalon csaknem lehetetlen volt, egy kiutalásra évtizedeket kellett várni. Akinek nem volt gyereke, vagy csak egy volt, az nem is reménykedhetett. Bankhitel nem létezett. OTP kölcsönt az kapott, aki építkezett, vagy kiutaltak neki egy öröklakást. A jelenlegi albérleti rendszer csak a rendszerváltás óta létezik, mióta egy szerencsésebb rétegnek több lakása is van.
N
válasza:"1960 körül még nem nagyon volt olyan, hogy cselédből tanár lett valaki. Mindenki úgy halt meg aminek született."
Ez 1948-49 előtt volt így. Utána megszüntették a mezőgazdasági cselédséget, mert nem volt többé nagybirtok, elvették őket, megszűnt a városi cselédség is. Éppen hogy az alacsony származásúak mehettek egyetemre, akár gyorstalpalóra is, érettségi nélkül is volt rá példa, a régi rendszer értelmiségét helyettesítették velük.
válasza:Mondjuk ez jogos. Elfelejtkeztem arról, hogy az pont a Rákosi korszak vége volt, ahol pont fordítva működött már a dolog. Mindenki ment a TSZ-be, mert kötelező volt.
Ám a tanulás még itt is nagyjából úgy működött (vidéken, Pestről nem tudok semmit, anyukám és nagyiék elmondása alapján) hogy egy családból 1-2 FIÚ tudott menni tovább tanulni, a lányok maradtak mert dolgozni is kellett valakinek. És a kisebb fiúk is. Mamám pl. estin tette le a szakmunkás képzőt, érettségit és fősulit is mert nem engedték tanulni, bármennyire is szeretett volna.
De valóban, ekkor már a munkás-paraszt osztályból képezték az értelmiséget.
Miután férjhez ment és elköltöztek, nyílt csak rá lehetősége.
válasza:Nem csak akkor, én 90-es vagyok de anyámék az egyik szobát azért tartották fenn, hogy majd én abban fogok élni a férjemmel. Teljesen általános szokás volt és még ma is az sok családban, olyan területeken, ahol alacsony a fizetés és/vagy nincs értelmes munkalehetőség. Amikor bejött a szocpol, akkor lett változás, leszülték a gyerekeket gyorsan a szülőkhöz és 3 gyerekre tudtak egy kisebb házat építeni. A legtöbb osztálytársamék pont ezért voltak hárman tesók.
A tanulással kapcsolatban is amit előttem írtak, jellemző volt, hogy a fiúkat küldték akkor is, ha tök hülye volt, a lányokat meg nem engedték, hiába volt okos, mert a lány úgyis férjhez megy, tehát elköltözik majd a férjéhez és az esetleges tanulással szerzett jobb bérét oda viszi, nem haza. Még én is megkaptam sulis koromban, hogy milyen szerencsés vagyok hogy egyke lettem lányként, mert ha lenne bátyám, akkor azt kellett volna továbbküldeni középiskolába és nagy kár lett volna értem. Pedig ez már tényleg viszonylag későn volt és akkoriban tök normális volt a gyereket biztatni a továbbtanulásra, akármilyen nemű. Mégis voltak ilyen elmaradott családok. Az ilyenek (már azóta idősek lettek persze) simán megkérdezik napjainkban is, hogy oké "kitanultam" stb. de mikor akarok már hazaköltözni, pedig 13 éve külön élek és nyilvánvalóan nem azért öltem éveket a tanulásba, hogy visszamenjek arra a helyre, ahol a jobb végzettséggel rendelkezők is közmunkával dolgoznak, mert más nincs.
válasza:Szüleim 1965-ben házasodtak, akkor voltak a 20-as éveik elején. Ők nem mentek egyik szülőhöz sem lakni, hanem kivettek egy albérletet friss házasként. Nem csak egy szoba volt, hanem egy házban külön bejáratú szoba-konyha-fürdőszoba egy családi házban (de a bérbeadó idős házaspár is ott élt, csak külön bejáratú lakrészük volt).
Viszont ezzel anyámék nagyon "újhullámosak" voltak akkoriban, szinte minden barátnőm/osztálytársnőm szülei valamelyikük szüleinél kezdték a közös életet, és a gyerekeik is oda születtek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!