Mitől lehet, hogy egy idős ember úgy viselkedik, mint ha mindenki a tanítványa lenne?

Ahogy az első mondja.

De ettől függetlenül nem vagy köteles elviselni. A legegyszerűbb ha simán kitérsz az útjából.

Hacsak nem vagy szamaritánus típus, aki mindenképpen segíteni akar. De tapasztalataim szerint az ennyire befordult embereken józan paraszti ésszel nem lehet segíteni.

Az elkerülés mindenképpen hatásos és működő dolog, de előtte megpróbálnék nagyon határozottan, de udvariasan úgy közelíteni, hogy hangsúlyozottane egynrangú partnerként kezelve, előfeltevések és korábbi tapasztalatok miatti óvatósság nélkül.

Valahogy így: "Jó napot Pista bátyám! Hogy van? Min dolgozik éppen?" mindezt bizakodó, nyílt tekintettel és hatalmas mosollyal. Ha elkezd gyalázkodni, vagy leereszkedően beszélni, ki kell zökkenteni. "Lám Pista bátyám, én valóban nem értek a festészethez, ám a házában a fűtést hatékonyabbá tudnám tenni" (ez csak példa, a saját szakmádból indulj ki) és bekérdezném, hogy pl "Miért ennyire pirosra festette a templomtorony teteját? Ennyire élénknek látja? Vagy régen olyan volt?" stb. Szóval beszélgess vele, kérdezz, kicsit mesélj azokról a dolgokról neki, amiben te vagy jó, amiben ő nem tudna rajtad fogást találni. Meggyőződésem, hogy egy komoly barátra tennél szert, ha ignorálnád a nem kívánatos stíluselemeit a vele való beszélgetésnek, és továbbra is optimistán, bizakodóan beszélgetnél vele. Nekem volt már ilyen az életemben, hogy valaknél nehezen, de megtört a jég és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Ugyanis gyanítom, hogy ő tudatalattijában bizalmatlan és akaratlanul ezt csomagolja az arroganciába. Nem gondolom, hogy rosszhiszemű a kisöreg.

Persze teljesen jogos, hogyha erre nem vagy kíváncsi, akkor meg kerüld őt nagy ívben. De ha van türelmed, a durva kőből szépen csiszolt gyémánttá válhat.

Küld neki ajándékba egy igénytelen szobafestő korongot!

Biztosan örülni fog annak, hogy nagyjából az Adolf Hitlerrel azonos szinten kezeled!