Mi volt az az olvasmányélményed gyerekkorodban, amire úgy gondolsz vissza, hogy akkor nem voltál rá elég érett?

Jókai. 15 évesen nem ment, 25 évesen nem tudtam letenni.

Amik a leginkább nem mentek

- általánosban: Kincskereső kisködmön (ezt még azért végigszenvedtem)

- gimiben: Átváltozás, Ivan Iljics halála, Mester és Margarita, Mario és a varázsló (ezekből csak pár oldalakat tudtam elolvasni)

De nem tudom, hogy ez a korom miatt volt-e, mert ezeket biztos, hogy nem veszem kézbe soha az életben.

Az 1. válasz szempontjából érdekes lehet, hogy én 9 évesen az Abigélt önként választottam és imádtam, és akkor kezdtem végigbújni az összes Fekete István könyvet (a Lutrával kezdtem, és furcsamód a Tüskevárt csak 20 év körül olvastam), valamint hogy én szinte soha nem bírtam a drámákat olvasni, de pont Shakespeare volt a kivétel, persze, az már 15 év körül volt.

A Bánk bánnak majdnem sikerült csírájában elfojtania bennem az olvasás iránti érdeklődést.

Ötödikes gyerekként ez volt a legelső komoly könyv amit elém tettek, és olyan unalmasnak találtam, hogy fizikai fájdalom volt olvasni.

12 éves koromban az Esti Kornél. Az a vonatjelenet, amikor a lány lesmárolta.

6 éves koromban néhány Andersen mese: A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, Mese a lányról, aki a kenyérre hágott.

Bambi.

A fene se tudta, hogy milyen egy dévaj szarvastehén.

A kőszívű ember fiai. Rettenetesen unalmasnak találtam.

Amúgy sok olyan könyvet olvastam, amit idősebbeknek szántak és a legtöbb tetszett, max annyiban nem voltam rájuk érett, hogy felnőttként újraolvasva más perspektívák is megnyíltak a történetben. Pl. az Arany embert olvastam kb. 10 évesen és egy kalandos könyvként emlékeztem rá, majd később estek le benne pl. a politikával és üzlettel kapcsolatos dolgok, amikor már kb. nagykorú voltam. A kis herceget is unalmasnak találtam anno 7-8 évesen de később megvilágosodott előttem a történet mélyebb üzenete.