Ha elkezdődött az egyetem, suli, munka akármi akkor nem marad másra időm, hogy maradjak érdekes ?

Munka esetén már, ha normális munkahelyet találsz és nincs extra nehezítő körülmény (hosszú utazás, családtag ápolása stb.), akkor lesz szabadidőd. Az egyetemet, ha olyan durva szakot választottál (vagy legalábbis a képességeidhez képest nehezet), túl kell élni. A kapcsolataid vagy túlélik, vagy nem.

Én pontosan ezt nem szerettem az egyetemben. Olyan szakra jártam, ahol a szorgalmi időszakban is folyamatosan készülni kellett óráról - órára, ráadásul az összes órám katalógusos volt. Ez nagyon sok időmet és energiámat elvette, de mellette azért még lett volna kapacitásom kicsit szórakozni, kikapcsolódni. Viszont a legtöbbször nem volt kivel, hol, mit csinálni. Bárkit hívtam el bárhová mindig az volt a válasz, hogy most nem érek rá, tanulni kell, holnap zh-t írunk, el kell olvasnom egy könyvet a következő órára stb., soha senki nem ért rá. Maximum félévente egyszer találkoztam a barátaimmal (valakivel nem is egy városban laktunk, velük nyilván emiatt is nehezebb volt megoldani), ezen kívül pedig csak egy-két emberrel összefutottunk az egyetemen és maximum beültünk valahova meginni egy kávét vagy ilyesmi… akkor is mi másról beszélgettünk volna mintsem az egyetemről, hogy milyen óránk lesz, mit kell tanulni, mit kell beadni, hány pont kell, mi a határidő stb. Engem ez egy idő után már nagyon kikészített, hogy tényleg minden az egyetem körül forog és csak arról szól az életem. Dolgozni nem tudtam mellette, mert az sehogy sem fért bele és vidéken laktam, ahol azért Budapesthez viszonyítva kevesebb a lehetőség… nem tudom hányszor jártam úgy, hogy végre volt valami jó program vagy kinéztem egy csoportos edzést stb., de nem tudtam elmenni mert pont órám volt. Persze el tudtam menni egyedül sétálni, moziba vagy a koliban megnéztem egy filmet stb., de hiányzott az aktívabb társasági élet, a beszélgetések, a közös programok. Illetve egyetemistaként (pláne ha az egyetem tényleg kiteszi a napod nagy részét, komolyan is veszed és jó eredményeket akarsz elérni, aztán még a beszélgetések is mindig az egyetemre lyukadnak ki, mert a szaktársaid éppen készülnek a vizsgákra meg a nagymama kíváncsi mikor fogsz végezni stb.) azért nem mindig egyszerű kikapcsolódni és jól érezni magad…. nekem legalábbis (de másoktól is hallottam ilyet) sokszor volt miatta bűntudatom vagy egyszerűen csak nem tudtam ráhangolódni a könyvre, filmre vagy az aktuális programra, mert folyamat az egyetemi teendőkön kattogott az agyam, hogy majd mit kell csinálni, meg akar buktatni minket, nehogy elfelejtsem leadni, de ahhoz a beadandóhoz még nincsen ötletem stb., stb. Úgyhogy ezt teljes mértékben átérzem, de igazán jó megoldást én sem tudtam rá találni. Mindig próbáltam előre beosztani az időmet és a tanuláson kívül mást is beilleszteni a programba, de én nem tudtam kiélvezni a pihenésre szánt időt.