Minek élünk, minek csináljunk bármit is ha egyszer úgyis minden a semmibe vész?

Nem jó érzés arra gondolni, hogy bármit teszünk az felesleges.

Viszont ezen elmélkedni az valóban feleslges és még csak ártunk is magunknak. Az értelem ára, hogy tisztában vagyunk a magunk meg az egész univerzumunk elmúlásával, de tényleg a legjobb amit tehetsz, hogy nem ezzel foglalkozol, hanem a saját szűklátókörű céljaiddal, amiknek az elérése valami elégtételt, örömet okoz.

Írom ezt úgy ,hogy én viszont hajlamos vagyok depresszióra és a halál, elmúlás gondolata gyerekkorom óta kísért..talán manapság kevésbé már.

Jogos a kérdés, de ha van gyereked, háziállatod, esetleg idős és beteg hozzátartozód, akkor minden percnek van értelme, minden tetted fontos. Azért élsz, dolgozol, küzdesz, hogy őket segíthesd, támogathasd, lehetőleg addig, amíg szükségük van rád. Belekerülünk ebbe a körforgásba és tesszük a dolgunkat, mert hozzátartozóinkboldogulása részben vagy egészében tőlünk függ és felelősséggel tartozunk értük.

Igen, egyszer vége lesz, de addig tesszük a dolgunkat.