Szerintetek rosz hogy 17 évesen kapuzárási pánikom van és úgy gondolom lemaradtam mindenről?

Először is szociális szorongásban szenvedek, nagyrészt ez lehet az oka hogy rengeteg mindenből kimaradtam és rettegek hogy ez tovább is így fog folytatódni.

17 éves létemre még nem volt barátnőm, első csókom stb, ez az ami nagyrészt frusztrál hogy az "forever virgin" kategóriába tartozom, de nem ez az ami leginkább frusztrál hanem hogy már 16 éves korom óta rettentően vágyom egy barátnőre de még nem jött össze semmi és mi van ha a jövőben se fog ez változni?

Jelenleg van egy aranyos, nagyon inteligens lány akibe már több mint háromnegyed éve beleszerettem a gond hogy ő két évvel idősebb nálam így gátlásosnak érzem magam hogy egyátalán csak ez miatt van-e nála esélyem, egyszer leszólítottam de azóta egyszerűen nem tudom hogyan tegyem hogy "kihozzam az szituációból a maximumot"

Csakhogy egyrészt az érzelmi "hullámvasútozásom" miatt is képtelennek érzem magam, tegnap délután meglett volna az esélyem leszólítani őt csak nem voltam rá felkészülve és ez engem nagyon bánt mivel csak hónaponta kétszer láthatom őt és abból is csak nagyon ritkán van hogy megvan rá a megfelelő pillanat, hangulat.