Emiatt kezd el mindenki menekülni a velem való beszélgetés elől egy idő után?

Kevés közös pont = kevés érdeklődés.

Ahogyan sokan azt se fogadják el, a munkahelyen pl én nem felesleges csacsogásra járok be, se nem barátkozásra, se semmi... Csak kollégai határig megyek el.

Munkával kapcsolatos kommunikáció és együttműködés a közös célért, ami ezesetben a munka elvégzése.

Jó emberismerőként pedig tudom s megválogatom köreimet, barátaimat és immár kollégákat is.

Sok embernek hobbija sincs, kevés önálló gondolata stb.

Engem kifejezetten untattak/untatnak az ilyenek és offolom is.

Nyitott vagyok, csak nem az egyszerű emberek felé, mert tudom nincs jövője azon emberekkel való kapcsolatnak.

Pl ex kollégák stb.

Akikkel sok a közös pont azokkal nagyon szívesen beszélgetek.

Nekem elég pár szűrő kérdést feltennem, majd az arra kapott válaszokból, megfogalmazásokból a "kapcsolat hosszát" tudom, van, hogy meg is mondom.

Adja fel, mert felesleges.

Ne akarj mindenáron valakivel szorosabb kapcsolatot a kelleténél.

S ennek sok oka van/lehet.

A részedről és az ő szemszögéből is sok tényező van.

El kell fogadni, simán emberként kezelni +adott pozició pl kollega.

Voltak, akik félreértették azt, hogy gondolkodtam dolgaimon, terveztem fejben előre stb és azt hitte kolléga rajta agyalok és biztos akarok vele beszélgetni...

Dehogy, fókuszáltam melóra fizikailag, fejben pedig terveztem a vállalkozást.

Egyáltalán nem érdekelt más. Főleg nem privát dolgai.

Akikkel jóba vagyok, ismerősök, barátok, üzlettársak stb... Azokkal napokig el tudnék beszélni.

Pl egyik üzlettárs és barát egyben emberkével úgy volt csak 1 órára összefutunk.

2 teljes napot beszélgettünk végig a medencében az elméletektől az alkotásig mindenről beszélve és tudtuk volna még folytatni, csak start volt hétfőn.

Nem is rejtem el ezen infókat, kimondom, ha valaki untat, nyomul és nem kívánt személy.

S akármilyen illedelmesen is csomagolva kínálom, nem mindenki képes elfogadni, ám nem is mindenki tudja feldolgozni a "mit reagálna a másik?" dolgot.

Jómagam jól fogadom s kezelem, a szélsőséges reakciókat is.

Ám sokan inkább nem nyitják ki szájukat és inkább kikerülik a zavaró, hozzájuk nem illő embereket.

Nem akar megbántani, de lehet simán csak gyáva kimondani és ezek miatt kerül téged.

Ahogy az is lehet. Tévesen ítélted meg a mit akar dologban és zavarja őt.

Jelezheted is, nyugodtan mondja meg ha idegesíted, nem harapsz és csendben maradsz.

Érezze a hangnemeden, gesztusaidon, hogy tényleg nem harapod tökön, mert ki meri mondani, ami benne van.

Mindent meg lehet beszélni, ám meg is kell tanulni a kommunikációt és részleteit is.

Sok felnőtt se képes ezekre, ezért is ölik, utálják egymást vagy/és viselkednek gyerekesen.

Van hova fejlődni még sokaknak.

Meg egy plusz ide illő dolog:

A zónák tartása.

https://www.youtube.com/watch?v=w2JQdnvBhzE

És ezért egyből menekülni kell előlem? - ne csak a saját aspektusodat nézd.

+empátia

Elmélkedj, kommunikálj.

Pl ilyen flegma jellegű kérdés nem lenne helytálló.

Ha valaki nem kelti fel az érdeklődésemet, az egy idő után untat, fáraszt. Ha folyton a nyakamra jön, akkor még frusztrál is.

Dolgoztam egy kb. húsz négyzetméteres helyen néhány kollégával. Az egyiknek be nem állt a szája, senki nem volt rá kíváncsi, csak hirtelen rájött a szófosás, és mondta a magáét. Iszonyatosan fárasztó, agyzsibbasztó, idegesítő tud lenni.

Gondolom, kényszeresen teszed fel ugyanazokat a kérdéseket, panelszövegeket, csak hogy beszélgetést kényszeríts ki. Meglátják az arcodat, már tudják, hogy mi következik, és nem akarják.

Esetleg keress barátokat, és ne a munkahelyen akard kiélni a társasági igényeidet.

Élj teljesebb életet, kirándulj, sportolj, művelődj, akkor lehet, és egy kis empátia sem árt.