Manapság mennyire elfogadott, ha valakinek az a legfőbb célja hogy főállású anyuka legyen?

Kit érdekel a társadalmi megítélés? Nagyon gáz, hogy ez bárkiben felmerül, szomszéd Mari néni még csak ki sem fogja fejezni a rosszallását, vagy a boltos, esetleg a családi hozzáállás lehet kérdés.

Szerintem kiszolgáltatott helyzetbe nem jó kerülni, az nem lehet cél, hogy gyerekszüléssel kerüljön el otthonról, főleg az összeköltözés érdekében! Miért nem költözik össze a párjával gyerek nélkül? Az meg, hogy főállású anya legyen nem életcél ezek szerint, csak menekülés a szülői háztól egyik rosszból a másikba! Mi a garancia arra, hogy 2-3 gyerekkel nem marad egyedül, csupasz seggel, úgy, hogy semmi munkatapasztalata sincs?

Felelőtlenségnek tartom a nő részéről kiszolgáltatnia magát egy férfinek akár már 1 gyerekkel is, ha:

- nincs egy erős szakma, tudás és néhány év gyakorlat a háta mögött

vagy

- nincs egy erős, támogató szülői háttere, akikre számíthat egy esetleges szakítás/válás után

vagy

- a kapcsolat/házasság megromlása után nem hajlandó lemondani a gyerekéről azért, hogy egyedül össze tudja szedni, el tudja tartani saját magát és ne kelljen a gyerekkel együtt évtizedekre beleragadnia egy rossz kapcsolatbe és a poklot tűrnie azért, mert ki van szolgáltatva anyagilag a férfinek.

Annyi kockázat van, hogy egy válás ilyenkor gyakran nem opció. Más férfinak általában nem kell sokgyerekes anyuka, apa nélkül meg nehéz megélni.

De az élet tele van kockázattal, valamennyit fel kell vállalni.

Hát alapvetően szerintem nem ciki főállású anyának lenni, bár 1-2-3 gyerekkel nem neveznék valakit főállású anyának, inkább háztartásbelinek.

De azért, hogy elkerüljön otthonról meg ne kelljen dolgoznia... Nos, ezért ne. Ehhez inkább keressen egy gazdag, jómódú férjet, aki mellett megteheti, hogy nem dolgozik, csak konditerembe jár meg szépségszalonba.