Olyan sok buktatója van az életnek, mégis csomóan akarnak gyereket. Miért?

Az Univerzumot nem erkölcsi szabályok működtetik, az emberi moralizálás egy apró zárvány mindössze a Világegyetemben. Az önreprodukcióra való késztetés a földi bioszféra ökölszabálya akkor is, ha az emberi civilizáció néhány száz, vagy esetleg néhány ezer évre kitermeli a bölcsész szakirányt.

Remélem nem veszed rossz néven, Kérdező, de a hozzáállásod a dolgokhoz maga a bizonyíték az evolúciós szabályrendszer működésére: ha az egyed valamiért nem képes alkalmazkodni a környezeti nehézségekhez, a génállománya vele együtt kirostálódik a "játékból", hiszen nem fog utódokat nemzeni, és a történet megy tovább.

Bármilyen furcsa is, a gyermekvállalás hátterében egyfajta egocentrizmus húzódik meg (és ez nem értékítélet, csupán azt mondom, az ember ilyen lény), azaz amikor valaki gyereket vállal, nem a gyerekre, hanem saját magára gondol. Ő akarja, mert örömforrás, mert valakiről gondoskodni akar, mert ő akarja a génjeit továbbadni, mert a családi nevet akarja továbbvinni, mert azt akarja, hogy valaki gondoskodjon róla időskorában, nem akar egyedül lenni stb. Ezek a leggyakoribb érvek, és ezek között sehol sem jelenik meg a gyerek érdeke és szempontjai, azaz, hogy ő mi mindent kell, hogy kiálljon majd, míg meg nem hal. Erre nem gondolnak az emberek; a szaporodáshoz nem is kell tudni ebbe belegondolni.

„Ha mindenki így gondolkodna, akkor kihalnánk.” Sosem értettem ezt az érvet… És akkor mi lenne? Ki lenne amiatt szomorú? A dinoszauruszok sem bánják, hogy nem léteznek… mert nem léteznek. Végső soron az ember is csak egy állat, csak az „exceptionalizmus” miatt hisszük, hogy mi emberek értékesebbek, különlegesek vagyunk. Pedig egyszer ugyanúgy kihalunk, mintha sosem lettünk volna; a természet minket sem kímél.

Sokan azt mondják, hogy „ha a szüleid így gondolkodtak volna, te sem lennél”. Nos, ha nem lennék, nem tudnám sajnálni, hogy nem vagyok. Egy nemlétező „valaki” nem tud vágyni a létezésre. Ebből következik, hogy azt sem tartom ésszerűnek, hogy azért hozzunk a világra valakit, hogy az megtapasztalhassa az élet jó oldalát. Egy nemlétező „gyerek” nincs megfosztva az élet örömeiről, mert nincs, sose volt, ezért nem is hiányoznak neki az örömök.

„A nehézségek mellett sok öröm és boldogság is van.”

Igen, de az örömök nem egyenlítik ki a szenvedést. Ha felkínálom azt a lehetőséget valakinek, hogy ha megnyom egy gombot, akkor élete legnagyobb örömeiben lesz része, majd utána a legborzalmasabb kínokat kell átélnie, hányan nyomnák meg a gombot? Megnyomnám magamnak? Én nem. Akkor miért nyomnám meg másnak, annak, akit a világon a legjobban szeretnék (ha lenne)?

Az emberek túlnyomó többsége azt gondolja, hogy az elmebetegség jele így gondolkodni, de ettől ők nem rosszak, sőt: igazuk van. Ez is az evolúció műve: a túlélés érdekében ki kell taszítani azokat, akik tőlünk eltérő módon, természetellenesen gondolkodnak. Én vállalom is, hogy ezek a gondolatok természetellenesek. Az olyan emberek, mint én, ki fognak halni, mert ez a gondolkodásmód nem adaptív a túlélés szempontjából. Az evolúció egyedül a szaporodást jutalmazza. Az Idiocracy c. film is erről szól.

Szimpla felelőtlenségből.

Nem gondolják végig a következményeket.

Én társadalmi nyomásnak engedtem anno, ha időben visszamehetnék, nem szülnék (mondom ezt úgy, hogy a lányom egy tündérkirálylány, és az életemet bármikor odaadnám érte).

Ő ezt tudja, hogy én ezt így külön tudom választani. Én elmondtam neki azt is, hogy a gyerek = önszopatás. Ő tanult, sok nyelvet beszél, sikeres a munkájában, férje szintén, azt mondták, kényelmes és kötetlen életet szeretnének, átbeszélték, a gyerek nem fér bele.

Jó lenne, ha valahogy többen gondolkodnának így, de mondjuk nekem a gyártó sori melós unokaöcsémék csinálják már a negyediket úgy, hogy albérletben laknak, szóval általában aki mondjuk még talán jogosan szaporodna, az használja az eszét, aki meg jobb, ha nem szülne, az potyogtatja.

#18

Gyerek nélkül is szenvedés az élet!

Az a baj,hogy arról nem dönthetünk megszületünk-e.

Lényegében akaratunk ellenére hívnak életre.

Ez baromi önző egy materialista világban.