Miért nem tudunk egyszerűen elmenni egymás mellett?

Egyéb kérdésekben írok, mert majdnem mindegyik alkategóriába illene a kérdésem.

• Barátok, barátságok

• Emberi tulajdonságok

• Lakóhely, szomszédok

• Munkahely, kollégák

• Tanárok, iskolatársak

• Társasági élet

Szóval miért van az, hogy nem tudunk egyszerűen elmenni egymás mellett?

Kezdjük az elejétől.

A nap bármely szakában találkozol egy kollégáddal/szomszédoddal/ismerősöddel/tanároddal/stb.

Köszöntök egymásnak, esetleg váltatok is pár szót.

Majd megy mindenki a dolgára, le van tudva az alap norma, illem.

Na de a nap folyamán találkoztok még egyszer, esetleg még kétszer, háromszor, akár többször is.

Ezeknél az alkalmaknál mi a franc az, ami azt diktálja a legtöbb emberben, hogy szükség van valami interakcióra?

Vannak, akik annyiszor köszönnek egy nap, ahányszor látnak, vannak, akik mosolyognak.

De vannak, akik ilyenkor már szándékosan kerülik a szemkontaktust, esetleg kerülőútvonalat választanak, vagy pont valami dolguk akad útközben, hogy ne kelljen figyelni.

Vagy a negyedik összefutásnál megint megkérdezik, mi a helyzet.

Mitől vált kínossá egy nap többször találkozni?

Miért kell 50x köszönni?

Hogy jut oda valaki, hogy inkább elkerüli a másikat és/vagy nem néz rá?

Talán a mosoly az, amivel ki tudok békülni.

Én is minimum azt szoktam.

Na de akkor legalább a tekintetem ne kerülje akkor sem, ha harmadjára megyünk el egymás mellett.

Hol kopott ki ennek a kultúrája dicső társadalmunkból?

Mi lehet ebben a hibás az iskolán kívül?

A nevelésből miért kophatott ki egy ilyen egyszerű, mindennapos jelenség helyes kezelése?