Hány éves kortól ciki az, ha az ember még a szüleivel él?

Sehánytól. Amíg az átlagfizetés felét elviszi az albérlet, addig nincs miről beszélni.

Az meg végképp egy hatalmas baromság, hogy béreljek szobát, meg szerezzek lakótársat. Inkább lakom a szüleimmel, mint vadidegen emberekkel.

#1 ez is egy baromság. Nekem van párom 2 éve. Mind a 2en a szüleinknél lakunk. 20 évnyi hitel nélkül soha nem fogunk saját házhoz/lakáshoz jutni.

Nem feltétlenül ciki, akárhány éves is vagy. Tegyünk különbséget bizonyos otthon lakások között. Ehhez fontos kérdések:

- Te eltartott vagy (pl szüleid eltartanak téged) vagy eltartó vagy (pl beteg szüleidet ápolod) vagy mind felnőttként éltek (házimunka, költségek megosztása, privát szféra tartása stb ergo mintha szobát bérelnél a szüleid házában)

- Tanulsz még? Dolgozol? Ha nem dolgozol, ennek mi az oka? (pl tanulmányok, rokkantság stb)

- Mennyire vagy önálló? (Akár ügyintézés, önellátás, ellenőrizgetés szempontjából)

- Tudnál külön élni? Éltél már külön? Időszakos ez az állapot? (Pl hirtelen válás után pár hónapig hazaköltözöl)

stb

Ha nincs nagyon jó fizetésed, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy reális-e számodra az, hogy lakásra gyűjtesz. Le lehet élni egy életet albérletben. Kötetlen, utazgathatsz, lemondod, újat keresel pikk-pakk. Nyugaton ez a szokás a legtöbb országban. Igen, "más zsebét tömöd pénzzel", de valójában ez egy szolgáltatás. Rengeteg plusz felelősséged lenne tulajként, mint bérlőként, kötöttebb vagy, nem tudsz csak úgy egyik hónapról a másikra költözni stb. Ráadásul nagyon sokan meg se tehetik azt, hogy vegyenek egy lakást. A tulajok nekik kínálnak megoldást.

Én félig otthon lakom. 21 éves vagyok, koliban élek. Koliban felnőttként, ha hazamegyek gyerekként élek (vagyis vendégként mert nem ellenőrizgetnek, de nem fizetek semmiért)

Most végzek az egyetemen, utána ha megyek mesterre, akkor külföldön fogok élni albérletben, ha nem akkor igyekszem kolis maradni illetve vidéki albiban fogok élni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert nekem illetve a páromnak is magas a várható fizetése, így néhány éven belül akár egy lakásvásárlás is megvalósítható lesz, kb 30 éves korunkra, ha nem veszünk fel hitelt illetve nem segítenek a szülők. De ezek mi vagyunk, ritka szerencsés helyzetben.

Ha nem így lenne, mennék albiba, annak ellenére, hogy nagyon jól tudok együtt lakni a családommal (szülők+tesók). Egyszerűen a saját életemet szeretném függetlenül élni. Saját családot alapítani stb.

Szerintem nem gáz, mindenki úgy él, ahogy szeretne.

Butaság ilyen vonalakat kreálni - és meghúzni!

Régen természetes volt, hogy több generáció élt együtt egy családi háznál, - sehol nincs kőbe vésve, hogy bármilyen áron el kellene szakadnia bárkinek is a családi közegből, ha kijönnek egymással.

Más viszont a helyzet ott, ahol mindig gondoskodik az ügyeletes hülye arról, hogy ne férjenek meg békében, egyetértésben egymással a családtagok.