Hogyan lehetne jól kikeveredni ebből az élethelyzetből?

Kicsit szétcsúsztam, és segítségre lenne szükségem abban, hogy ti hogyan terveznétek meg a dolgokat ebben a helyzetben?

31 éves férfi vagyok.

Jelenleg egy sérülés miatt nem dolgozom, de 2-4 hét múlva visszatérhetek, szóval addigra készen kell állnom.

Egyrészt mindenképp fizikálisan le vagyok maradva, mozgásszegény pihentetés-kímélés volt az elmúlt másfél hónapban. Gyulladásos dolog, nem csinálhatok semmit. Tehát kb dupla idő lesz visszaszedni azt, ami elveszett ezidő alatt. Gyógytornászt vagy személyi edzőt nem sokáig tudnék fizetni, és egyéb problémák miatt is én csak szakemberrel végezhetek feladatokat. TB nem tudom ad-e bármi lehetőséget majd, mert az orvosom nem tájékoztat semmiről.

Úszást tudnám egyedül csinálni (majd ha engedi az orvos végre), de az csak kiegészítőnek jó, mindenképp kell egy erősítő edzés szakemberrel. Hogyan oldhatom meg pénz nélkül? Vagy mit csináljak?

Aztán nyilván munkahelyet is kell találnom másikat, hiszen a legfőbb ok az lehetett a sérülésemre, hogy nem motivál a környezet, stresszelek, stb...

Okés, soha nem is akartam ide jönni, ahol vagyok. Ez egy ideiglenes munka, hogy ne haljak éhen. Precíziós mezőgazdaság témájú állásban szeretnék elhelyezkedni (minden szempontból érdekel, így szívesen lennék termelői és szolgáltatói oldalon is), és jelenleg 700 álláskeresési próbálkozásnál tartok az elmúlt 2,5 évben. Nem tudom mit tehetnék még. Nincs kapcsolatom, nincs tapasztalatom, nincsenek gyakornoki lehetőségek... totál belefáradtam... már az kikészít, hogy belegondolok, hogy megint bele kell kezdenem... mintha az álláskeresés lenne a munkám, ahelyett, hogy azzal foglalkozhatnék, ami motivál.

31 éves vagyok, nem akarok még újabb éveket tanulni, egy újabb diplomát, vagy újabb szakmérnökit szerezni, hátha azzal felvesznek majd (munka mellett tovább fejlődni okés, de így is már benne van 7 évem a szakirányú képzésben... hova tovább?? Nem agysebész akarok lenni, hanem csak adatokat gyűjteni-elemezni, döntéstámogatást csinálni, kijuttatási terveket, stb).

Mit lehet csinálni? Nem értem miért üldöz el a szakma. Valahogy mindig van egy jobb/tapasztaltabb nálam.

Illetve ami zavar, hogy a barátságaim eltűntek, és nem is tudom elképzelni, hogy a hobbijaim által, vagy közös érdeklődés által találjak barátokat. Már a lehetősége is kimerítő. Ezt nem tudom valaki érezte már tehernek a barátkozást? Amúgy nem voltak komoly barátságaim sosem. tehát pl olyan, akire mint rokon tekinthetnék, akivel átjárunk egymáshoz, megbízunk egymásban, stb.. de most így eléggé magamra maradtam amióta a mostani munkahelyemen vagyok. Párom az egyetlen barátom. És hát érzékelem, hogy ez így nincs rendben... oké, sok a szabadidőm most, de csak itt vagyok, és gondolnám felhívnék valakit, hogy beszéljünk, meséljünk egymásnak, kitaláljunk valamit délutánra... de nincs kit 😅

Szóval ez a sok helyzet így összességében nagyon leblokkol már. Talán depressziós vagyok. Esélyes lehet. Nincs kedvem semmihez sem, mert csak azt látom, hogy hiába fektetek energiát bele, az elmegy a semmibe, és nem jutok vele előrébb.