Amikor a fiataloknak is van már milliós megtakarítása, többtízezreket hagynak ott bulikákra, éttermek tele, akkor hol is van Magyarországon nélkülözés?

Nekem 300 a bruttóm, 2 diploma. Mire kifizetem az albit, meg a mindent is, addigra nem marad egy vasam sem, nemhogy megtakarításom. 31 éves vagyok, nem támogat senki, egyedül tartom fenn az albimat is.

És amúgy én is ezt látom, hogy mindenkinek nagyon jól megy, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez teljesen saját erőből van. Főleg nem a megtakarítás része fiatalon. Vagy a fiataloknak már a koliban is volt többszázezres fizu, amit elraktak, mire végeztek az egyetemen?

Egy olyan buborékot nézel, ami a magyar lakosság <10%-a.

Ezek az emberek általában szellemi munkakörben dolgoznak, hogy többségük diplomás, fővárosi munkahellyel, jólszituált szülőkkel, stb. Egy ilyen körben a 4-500 nettó az átlag fizu.

De hogy valami megnyugtatót írjak: 250 nettót keresek és én is eljárok bulikázni, illetve nekem is van 6 millió forint megtakarításom. A havi kiadásaim megállnak 100 000 ftban, mert a nagyszüleim hagyatékában élek. Nincs jóllét, csak keressük a reményt, ami életben tart.

Azt gondolom (könnyen lehet, hogy tévedek), nagyon nem mindegy, hogy valaki milyen körökben mozog, milyen a környezete, és hogy mit vesz észre, mit akar meglátni, meghallani.

Én például nem ismerek olyan fiatalt, akinek milliós megtakarítása lenne, nem tudhatom, hogy adott fiatal milyen gyakran megy el bulizni, tehát lehet, hogy félévente egyszer hagyja ott a több tízezer forintot (ami a mai árak mellett nem olyan nehéz). Nem mindig ugyanazok a fiatalok vannak ott a szórakozóhelyeken. Te is olvashattad, hogy többet költünk a boltokban, de kevesebb terméket veszünk.

A minap beszélgettem egy idős bácsival a villamoson, és szinte sírva mondta, hogy 2000 Ft-ba került a szemcsepp, amit ki kellett váltania a kis nyugdíjából.

A nettó 350 ezer nem sok, ha például családot "kell" eltartani, hitelek vannak, minden termék, minden szolgáltatás, rezsi drágul stb.

Ne haragudj, de az, hogy Te, a saját környezetedben mit látsz, nem biztos, hogy mérvadó, általános igazság.

6.

Okés, de értsd meg, hogy nem mindenki képes arra, amire te voltál már fiatalon is.

Ne legyél "akinek kevés van az annyit is ér" szemléletű.

Igen vannak akik egy fillért sem érnek, de nem annyian, mint amennyien nélkülözni kénytelenek.

Az a gond, hogy ki vannak szolgáltatva a munkavállalók.

Akinek nincsenek vagyonos szülei, és nem sikerült jól fizető hivatást találniuk, ráadásul valami reménytelen országrészből jönnek, azoknak tényleg kampó.

Kölcsön kérnek a szülőktől, rokonoktól, hogy legalább a két havi kauciók kifizessék albérlete a közeli nagyvárosba, ahol találnak munkát, amiből legalább hónapról hónapra valahogy megélnek. Aztán ennyi, kitörési lehetőség nem sok. Sokaknak ez a magyar valóság.

#6

Nem fogok anarchizmusból lemondani sem a gyerekkorom óta dédelgetett karrieremről, sem arról, hogy ne a szüleimtől távol éljek és egy újabb hagyatéki tárgyalásra jöjjek csak haza.

Örülnék, ha nem csak úgy segíthetnék a munkámmal előrelendíteni a világot, hogy lemondok a családomról vagy nélkülözök.

De kösz a hegyibeszédet, nagyon touché volt.

"Én ennyi pénz munkahely nélkül is meg tudtam keresni már egészen fiatal koromban."

Igen, de te nem akartál életeket menteni.

Szevasz

15.

Yeahhh!