Ha valaki kárt tesz vagy tett már magában akkor azt ti hogy reagáljátok le?

Sehogy.mivel aki agyilag, ott tart hogy ebben a világban még sajat magára se számithat es saját maga ellensége is, annak szerintem en mondhatnék bármit, se fogná fel.

Kire számithat az ember ha saját magára sem?

Ilyeneket inkább kerülök csendben mert féltem magam hogy nem építenek fejlődnék mellettük hanem lehúznának.

Nem kell álszentnek lenni, mindenki mond dolgokat. Én olyasmivel szoktam ezeket a helyzeteket lereagálni, hogy...:

"Te normális vagy?"

"Hülye vagy?"

"Ember!"

Satöbbi. A helyzet komolyságától is függ, hogy éppen mi szalad ki a számon.

Utoljára, amikor a párom ezt tette, és bejött kétsgébeesetten, vérző karral, hogy most mit csináljak, ingerülten azt mondtam neki, gratulálok, hülyegyerek, majd nevettünk mindketten, amíg leültettem a konyhában és elláttam. A helyzet abszurditásán és a saját nyomorunkon nevettünk, illetve ő rajtam, mert ismer, és tudta, hogy így fogok reagálni.

Mindkettőnknek vannak problémái, mindketten önkárosító magatartást folytatunk, szóval nem, nem normális, ahogy viselkedtünk és ahogy beszéltem vele, de a kettőnk közti viszony miatt megengedhető számunkra.

Bárki mással fordul elő, nem érdekel, nem ítélkezem, nem gondolok semmit.