Zavarja az embereket hogy negatív vagyok és sokat nyavalygok, panaszkodok. De hogy ne panaszkodjak, ha totál szívás az életem? Semmi pozitívum nincs benne

#20

"Menetrendszerint az orrom alá volt dörgölve hogy mennyire örömtelen az életem, ettől csak rosszabbul éreztem magam."

Pozitív gondolkodás és tükörmódszer szerint, ha alkalmaztad volna, akkor ez a mondta így hangzana jobban:

Vannak nehézségeim az életben, amiket megoldok, hisz a feladatok azért vannak, hogy megoldjam őket, mindent megteszek azért, hogy boldog legyek, mert szeretem és tisztelem magam és megérdemlem a boldog életet. Hálás vagyok az életnek, hogy nehézségeket állított elém, mert van miből tanulnom, meg tudok erősödni. Köszönöm, hogy élek.

Mielőtt nekem esnél, 14 éves voltam, mikor megtudtam, hogy anyukám daganatos, 26 évesen temettem el őt. A gyászfolyamaton átestem és élem tovább az életemet. Az, hogy az életem milyen, arról egyedül csak én tehetek.

Van még kérdésed, vagy továbbra is csak az önsajnáltatásba temetkezel?

#22

Te kötöttél belém, én próbálok válaszolni neked, erre nekem esel hogy önsajnáltatok. Kérdésekre válaszoltam. :D

Amúgy pl az hogy az emberek többsége toxikus és bunkó, nem segít hogy jónak lássam a világot 🙃

#23

7. Választ is én írtam, amiből idéztél a 13. válaszodban. Szóval, te kötöttél belém először, én csak arra reagáltam.

Az egész 13. válaszod merő önsajnaltatás és kifogáskeresés.

"nem segít hogy jónak lássam a világot 🙃"

Saját magad vagy a segítség. Mégegyszer hangsúlyozom, nem mástól kell várni a mannát, ha te semmit se teszel meg érte. Te vagy saját életed alakítója.

Nem kell foglalkozni azzal, ahogyan bántanak téged, nézd őket levegőnek a saját lelkibékéd érdekében. Tiszteld magad annyira, hogy nem engeded, hogy minden negatív dolog utat törjön feléd.

#24

Azért idéztem mert belém kötöttél :D

Jaja én vagyok a sors alakítója, a vonzás törvényével teremtem meg a világot a gondololataimmal. Persze. 🥱

Majd levegőnek nézem pl az autóst aki elüt a járdán, levegőnek nézem a csövest aki megtámad a vonaton, az majd segít. 😌

Nehéz lehet elfogadni hogy NEM változtatják meg a gondolatok a világot, de sajnos így van. Nyilván vannak olyan lelki problémák amiken lehet segíteni pszichoterápiával, de akár művészetterápiával, biblioterápiával stb. De nem lehet mindent megváltoztatni. Ha lehetne, akkor nem lennének öngyilkosok a világon…

#25

"Azért idéztem mert belém kötöttél :D"

A 7. válaszommal hogy kötöttem volna beléd, ember? Ott a kérdezőnek válaszoltam, senki másnak.

Utána jöttél te a rinyáddal a 11-es valaszoddal, majd a 13-sal.

Szóval, én írtam előbb a kérdésre és nem te.

Mert minden sz-r életben van valami, aminek lehet örülni.

A Közel-keleten jártam nyaralni nem olyan régen, és egy elnyűtt bőrsarus beduin fickó volt a túravezetőm a sivatag közepén, elmesélte, hogy sátorban él, négy gyereke van, a felesége nem dolgozik, mert arrafelé nem szokás, meg a felesége nem is egy tanult asszony, ráadásul a tőrzsének, meg a családjának a fele anno a határhúzás miatt a másik országba került, ahonnan a kormány emberei a családját elűzték a birtokukról és amelyik nem ment el, azt lelőtték, de esküszöm, hogy egy kva szót nem panaszkodott az életére, sőt. Örült annak, ami van, hogy el tudja tartani a családját, meg hogy oké, hogy kilométereket kell gyalogolnia a legközelebbi szupermarketig, de legalább nem kell a városi rendszerben élnie, ahol nem érzi magát szabadnak, bármikor kimehet a természetbe, ahol felnőtt, sőt, az a munkája, amit szeret, hogy az otthonát, a sivatagot megmutassa, és vendégként fogadja a túristákat, és ő mondta nekem azt, hogy van a muszlimoknak egy kifejezése, hogy "Alhamdulillah", ami annyit tesz kb., hogy Hál' Istennek. És ilyen apróságokat mondott, hogy alhamdulillah, hogy pont mikor én mentem túrázni, akkor azon a helyen ott rajtam kívül nem volt más trista, így tudtam nyugodtan ott nézelődni, mert máskor amúgy nagyon zsúfolt szokott lenni, de hogy Hál Istennek, hogy most tök nyugid és élvezhetem a saját csendességemben. Vagy hogy milyen szerencsés vagyok, Alhamdulillah, hogy nem két órával később kezdtük a túrát, mert már látja a felhőkből meg a szélből, hogy egy óra múlva szakadni fog az eső (nem viccelek, kifogtam az egyetlen napot a nyáron, amikor a sivatagban szakad az eső és vihar van, de "Alhamulillah" pont elkerültem, mert addigra befejeztem a túrát) és azt mondta nekem, hogy higgyem el, ha minden nap azt mondom, hogy "Alhamdulillah" vagyis ha minden nap találok valamit, amiért hálás lehetek, akkor sokkal jobb lesz az életem (mert nem fogom magam akkora nyomorultnak érezni, a panaszkodás csak megerősíti bennünk a rossz dolgokat, és borzasztó rossz természetűek leszünk tőle).

És aztán másnap kimentem a reptérre és a kapuhoz odaér egy magyar csapat és azt hallom, hogy a középosztálybeli magyar fickó, akinek megadatott, - mint nekem - hogy utazzon, és nyaraljon és pihenjen, egyből ott elégedetlenkedik, hogy Biztos is, hogy késni fogunk, ő már érzi, hogy késűnk, mert már rég kint kéne álljanak az emberek a kapunál, és készülődni a beszálláshoz és hogy örülhetünk, ha hajnali 1-re hazaérünk és hogy a f-sza kivan - megjegyzem, semmi kommunikáció nem volt arról, hogy késne a gép, de ő már egyből háborgott. És akkor jutott eszembe, hogy bakker, az az ember a sivatag közepén érted, aki európai viszonyatban és európai mércével sokkal rosszabb életszínvonalon él, neki egy kva szava nincs és nem elégedetlenkedik meg panaszkodik, sőt, még hálát mond a jóistennek minden nap, hogy van 4 szép gyereke meg egy kedves felesége és keres annyi pénzt, hogy eltartsa őket, mi meg itt vergődünk hogy ESETLEG 1 órás késéssel érünk haza egy egyhetes nyaralásból. Mivan?

Közeli rokonságban van egy fickó, aki mindenen panaszkodik, érted egy magas, vezetői beosztású fickó, csinos feleséggel, a feleségnek is menő munkahely, két szép gyerek, mindkettő egészséges, okos, sikeres, kertes ház, barátok, két autó, és panaszkodik, hogy mekkora sz-r az élet meg semmi se jó, ahelyett, hogy minden nap összetenné a két kezét, hogy a felesége nem dobta ki a p-csába, mikor agyba-főbe csalta, meg hogy van két értelmes, kedves, jól nevelt fia.

Amit ebből ki akartam hozni az az, hogy a panaszkodás az egy rossz szokás, nem pedig a körülmények egyenes következménye, erről le lehet szokni, attól persze nem biztos, hogy egyből jobb lesz minden, de a lelkednek mindenesetre jobbat tesz és alapvetően egy jobb kisugárzású ember is leszel tőle, ami miatt több jót fogsz bevonzani magadhoz.