Van értelme így élni?

Én átérzem, ugyanebben vagyok, annyi különbséggel hogy én mikkor a legmélyebben voltam, nekem segített a doki meg a gyógyszer, javult az állapotom, de ennyi, normális életre semmi kilátásom. Pénzt keresni nem tudok, barátaim nincsenek, kapcsolatra semmi esélyem, semmi célom, itthon ülök 0-24 és gépezek, alszok meg a kerttel vesződök, 27 évesen. Tényleg nyomorult így az élet, de nincs mit tenni, ha semmi esély a jobbra, el kell fogadni.