Milyen érzés volt, amikor először bankkártyával fizettetek?

Fhú, tökre nem emlékszem már rá. Nekem ez nem volt valahogy egy nagyon meghatározó élmény. Viszont aranyosnak tartom, hogy vagánynak gondoltad ezért a barátodat :D király dolog, hogy tudsz ennek a látszólag jelentéktelen eseménynek is örülni, kiélvezni az élet apró örömeit.

Nekem a mai napig menő érzés igaz már nem annyira mint a legelején. Csippantásnál csak odatartod,a legtöbb kártya azért ma már érintős, azt elég odatartani. A lehúzásos macerásabb mert nekem pl nem mindig sikerül, meg bénázom hogy melyik felével kell betenni az olvasóba vagy végighúzni rajta, akkor meg az eladó segít, az megint ciki, szóval az érintéses gyors és kész is. Bepötyögni akkor kell csak ha kéri a pin-kódot. Ha nagy sor áll mögötted szorosan, valahogy kezeddel takard el a kijelzőt kicsit, én utálom ha leskelődik, ha be kell írni.

Manapság minden ember kártyával fizet, nekünk már 8.-ban is mindenki kártyával vásárolt a suli büfében.. nem értem mi olyan felnőtt és ezen.

Oh én máig bajlódom automatánál is meg minden hogyan kell betenni, hogyan tartsam oda stb :D bedugni meg nem merem amikor elnyeli az olyan rossz érzés, vajon visszajön-e

Még általános iskolás koromban küldött el anyám néha a boltba, aztán egyszer pénz helyett a kártyát adta. De hogy pontosan hogy történt, arra nem emlékszem.

Már nem emlékszek erre. Még az egyetem miatt lett bankkártyám 19 évesen, de igazából nagyon sokáig nem használtam, csak volt. Pénzt a szüleimtől kaptam kp-ban, diákmunkát és ösztöndíjat pedig ugyan kiutalták, de ha kellett a pénz, levettem automatából. Mikor először rendes munkám lett, akkor is kivettem kp-ban a szükséges pénzmennyiséget, és azzal fizettem. Akkoriban már legalább online vásárlásoknál használtam a bankkártyát. Kellett némi idő, mire leálltam a készpénzezéssel, amióta pedig olyan telefonom van, ismét alig nyúlok a bankkártyához.

Nekem is 19 évesen lett egyetem miatt. Arra emlékszem, hogy nem volt még paypass és figyelni kellett, hogy amikor lehúzom, ne legyen se túl gyors se lassú. De amúgy hamar belejöttem és természetessé vált, arról viszont konkrét emlékem van, amikor a szülőhelyemen fizettem vele először. Ott némileg elmaradottabban gondolkodik a többség és akkor kevesen használtak még kártyát fizetéskor. Pár éve pedig már kötelező volt mindenkinek aki dolgozott, hogy számlája legyen, de a legtöbben azonnal levették a pénzt és otthon tartották ugyanúgy, mint előtte és a kártyát csak a pénzfelvételre használták. Én meg bementem az ábécébe és fizetéskor mondtam, hogy kártyával szeretnék és amikor a pénztáros előásta a terminált, nyúlt a kártyámért de én reflexből nem adtam oda, csak lehúztam. Már rég pakoltam a cuccokat amikor hallottam hogy ott sutyorognak hogy ki lehet ez, ilyen fiatal kis csitri oszt kártyával fizet...biztos városi...de akkor mit keres itt, kinek a kije lehet...és még a kártyát se adta ide hogy megnézhessem a nevét hogy kinek a gyereke lehet...mintha komolyan valami szenzáció lenne 2009-ben :D utána persze megtudták ki vagyok, mert anyámnak mondták a boltban, hogy milyen bunkó városi lettem, mert nem adtam a pénztárosnak a kezébe a kártyát.

Ment a para, hogy: jaj elnyeli, nem tudom a kódot, stb.:). AZtán rutinná vált.