Voltatok már így a mekiben? Hogy rázzam le őket?

A mekibe bejött egy roma anyuka, nagy babakocsival és tizenötezer gyerekkel. Az egyik nagyobb kisfiú van kiképezve rá, hogy minden asztalhoz odamenjen, és elkérje, "amit már nem eszel meg". De az ember azért vesz mindent, hogy megegye vagy elvigye. Így nem kaptak semmit, ezért a következő körben az anyuka jött mindenkihez, hogy "jaj, csak egy kétszázast"

Tőlem azt se kapott, erre leült a közelembe, majdnem velem szemben (egyedül vagyok nőként), és azóta is mereven bámulja, ahogy eszem meg mobilozok. Gyakorlatilag kinézi a számból a kaját. Én levegőnek nézem, de már zavar. És csak engem bámul így.

A kisfiú jövet-menet az arcomba bámul, ő rója a köreit, de közben a többi gyerek is szétszéledt már az étteremben. Belakják a teret.

Már lassan azon vagyok, hogy szólok a pultosoknak, de amúgy semmi rosszat nem csinálnak a gyakorlatban, elfogadják a nemet, csak sokan vannak, sokan kérdezik ugyanazt, meg ez a merev, szándékos bámulás zavaró. Az a baj, hogy nem akartam még elmenni, a kajám felénél se tartok.

Ki mit tenne?