Milyen gyakran fordul elő, hogy felmerül benned, beugranál egy kisboltba, de éppen akkor jön ki az eladó cigizni, ezért inkább meggondolod magad?

Sokszor van olyan, hogy bemennék egy fornettibe, dohányboltba, stb., de a boltos épp kiugrott cigizni. Ha ráérek, mindenképp mondom neki, hogy szívja el nyugodtan. Már leszoktam, de amíg cigiztem, olyankor én is rágyújtottam.

Dolgoztam eleget kereskedelemben és vendéglátásban ahhoz, hogy legyen empátiám feléjük. Élvezze csak ki az öt percét, ki tudja, mióta talpal, és mikor lesz újra lehetősége egy öt percnyi szünetre. Ettől még bemegyek a boltba, de nem várom el, hogy azonnal eldobja és körülugráljon. Szívja el nyugiban, és majd utána ráér kiszolgálni.

Na, jól lepontoztak a bagósok, szóval kifejtem bővebben.

Nem azt a tíz percet sajnálom tőlük, meg nem is a kátrány füstöt. Felőlem annyiszor lazít meg füstől, amennyiszer akar.

A baj az, hogy nem szívja el, ha vásárló érkezik, mert nem hagyhatja egyedül a boltban és nyilvánvalóan nem tetszik neki, ha a vásárló miatt nyomhatja el az épp meggyújtott cigit, még ha nem is mutatja. De bocsánat, ha nem fogom ezért kellemetlenül érezni magam. Azért az érthető hogy melóba menet, vagy onnan jövet a nagy rohanásban, idegbajosan nincs kedvem apatikusan kivárni, amíg kényelmesen elszívja a cigarettát. A szagáról nem is beszélve.

Nekem nem kell segíteni a kiszolgálásban, feltalálom magam. Az sem zavarna, ha telefonozik vagy fejre áll, vagy épp a pénztárgépen ülve meditál, csak legyen odabenn a helyén, hogy én is haladhassak.