Mi válthatja ki belőlem ezt a végtelen unalmat és érdektelenséget?

Még ha olyan dologról is van szó amit élvezek, és érdekel, akkor is kész kínszenvedés csinálni, annyira nem érdekel. Igen tudom ez a kettő így üti egymást, de úgy tudnám megfogalmazni, hogy maga a dolog érdekel, de a magyarázat már nem, azt akarom hogy a tudás csak úgy kerüljön be az agyamba egy pillanat alatt és ne kelljen órákat tanulnom. Mintha 5 órás előadást kéne végighallgatnom az anyagok elévüléséről a kültéri építményekben, kb annyira tud érdekelni minden. És ez igaz a jövőmre, a kapcsolataimra, arra hogy mit eszek, mit csinálok... lassan már az sem hatna meg, ha valaki csak úgy belém rúgna. Mitől van ez? Régen egyáltalán nem ilyen voltam.