Bizonyos emberek miért felejtik el, hogy honnan jöttek?

Nem azon van a lényeg hogy elfelejtik-e, hanem hogy hogyan dolgozzák fel.

Pl. Vlagyimir Putyin, aki szegénységben nőtt fel lehet úgy gondolta, hogy ha vele nem volt senki empatikus akkor ő sem lesz az másokkal.

Szerintem pont az ő esetükben jogos ez.

Bár nekem jó körülményeim voltak végig, ugyanez elmondható volt kb mindenkiről a környezetemben. Én sikeres lettem. Van, aki nem. És panaszkodik, de nem tesz érte semmit. Pedig ugyanaz a lehetőség ott volt és van előtte is (pl továbbtanulás). Az ilyen helyzetet meg nehéz megérteni.

Sokkal empatikusabb vagyok olyanokkal, akiknek a helyzetében sosem voltam. Mert ahol voltam, onnan tudom, hogy milyen lehetőségekkel nem élnek mások.

Pont hogy nem felejtette el.

Egykori KGB-ügynöke volt a Szovjetuniónak, és most is azt a birodalmat akarja feltámasztani.