Célok elérése után üresség/kiégés?

Abszolút semmi célod, vágyad nem maradt? Szórakozás terén sem?

Éreztem én is hasonlót, de azért nem úgy, hogy kimaxoltam az életem, és nem tudom, hova tovább. Talán gagyi példa, de elmesélem, hátha segít.

Nekem volt egy álom autóm, amiről 10 évvel korábban nem is gondoltam, hogy valaha realitása lehet. Aztán megvettem, imádtam, évekig használtam, majd egy nap úgy éreztem, hogy oké... és akkor most? Mert hogy elvesztettem a célomat, ami sokáig megvolt, hogy meglegyen ez az autó. És akkor mi van? Kellene valami még jobb, még menőbb, erősebb, vagy mi? Elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy ez egy ördögi kör. Mert az ember mindig jobbat akar, nagyobbat, szebbet, ami azt eredményezi, hogy sokkal messzebbre jut ezekben egy idő után, mint az elején gondolta, de sosem lesz elégedett. Úgyhogy el is adtam az autót, és úgy döntöttem, hogy a következő olcsóbb lesz, egyszerűbb, gyengébb, hétköznapibb. És megtanultam ezzel elégedett lenni, holott léphettem volna feljebb, de meg akartam állni ebben a mókuskerékben.

Szóval ha más nem, gondolkozz el életfilozófia-váltásban. Tegyél valamit a közösségedért. Ha vonz a dolog, kezdj el politizálni, vagy legalábbis legyél valamilyen nemes ügy támogatója. Engem most ezek érdekelnek leginkább, ebben találnám meg az örömömet, úgy érzem.

Simán lehet kiégés is, ha sokat hajtottál. Akkor meg érdemes lehet beszélni pszichológussal. Ő segíthet helyre tenni benned dolgokat, és tisztábban látni, hogy merre tovább.

A buddhizmus alaptétele az, hogy a létezés szenvedés, mert vágyaink vannak és a vágyainkat teljesíteni akarjuk. Éppen ezért a buddhizmus célja a vágyak nélküli élet elérése.

Egyes buddhista csoportok ezt úgy közelítik meg, hogy ki kell élni minden vágyat és aztán eljutsz egy olyan pontra amikor kb "elfogynak" és akkor eléred a harmóniát, hisz nincsenek többé vágyaid, megszűnik a szenvedés.

Hát... ez neked nem jött be:D Bár vszeg nem is tudtál erről a fajta buddhista irányzatról.

Eddig az okozott neked örömet, hogy haladsz valami felé, és eléred azt a valamit.

Most próbáld meg azt, hogy az okozzon örömöt, amid van és ahogy te vagy a környezetedben.

Nem véletlen, hogy oskan a kertészkedésben, álattarásban vag ygyereknevelésben lelik meg a harmóniát. Ilyenkor az ember átlép egy fenntartó szerepbe, igazából ez a pár dolog annyi munkát ad, hogy lefoglalja és közben látja ahogy gondozottja kiteljesedik, virágba borul. Tudja, hogy ez részben az ő műve is, de közben meg azt is, hogy az ő szerepe elsősorban az aszisztencia volt, nem a saját céljairól van szó.

Mondjuk ebből a szempontból a kertészkedés hálásabb mint a gyereknevelés, mert a gyerek 20 év után lelép aztán csinálj amit akarsz, de egy fa ekkor válik csak igazán hálássá.

Tuti választ nem kapsz itt az oldalon, azt neked kell megtalálni.

De eddig az uticél elérése okozott örömöt. Most próbáld ki, hogy magára az útra figyelsz.

A 2-es vagyok.

A hobbi és a sport nem célok. Azok minden ember életében jelen kéne, hogy legyenek.

Én olyasmire gondoltam, hogy veszel valami élményautót magadnak, vagy még egy ingatlan, akár befektetésnek, akár nyaralónak.

7, és miért is kéne mindenen pozitívkodni?

A harmónia nem azt jelenti, hogy nincsenek rossz dolgok, hanem azt, hogy megtanulod kezelni őket vagy együttélni velük.