Hisztek a túlvilági életben?

Nem, de csak halalkozeli elmenyem volt. Onkezuen, de atfordult a kocka a kemikaliaban a fejben, mert tudni illik kozel vegzetes stadiumu asphyxiacio eseten euforiat erzel. Mikozben ott fulladoztam, tudtam venni a levegot de ilyen, szuk tudoszeru hanggal, gondolom tudod milyen az (mert osszenyomta a porcokat a garatnal, osszeszukult), az agyam kibocsatott mindenfele neurotranszmittert. Dopamine, serotonin na meg norepinephrine meg egy jo par katekolamin, koztuk epinephrine. Emiatt az euforia miatt, mindent gyonyorunek lattam, nem volt ertelme eltavozni mert annyira szep minden. Es akkor berobbant az adrenalin, mintha egy 48 fokban lennek kint es 1 fokos vizzel leontenenek, izzadtam, meg minden.

Minden erovel le akartam venni magamrol a dolgot, a biologiam kenyszeritett (de mentalisan nem akartam - nehez leirni...), mert az elott ugy felraktam, hogy tobbet nem jon le. Nem is akart. "szerencsere" ott volt a vadaszkesem, ez nem kotel. Sokkal erosebb. Es tobbet is raktam. A bor ala kellett mennem es ugy kifele vagni, vigyazva, amikor erosen elvagodik ne nyomjam bele az arcomba alulrol fel, raadasul kozel volt a karotid arteria (a nyakad legnagyobb veroere), ott kellett vagnom.

Vegul volt ver, igen, olyan helyeken ahol nem is tudtam. A pulcsimon tiszta ver volt, a gatyam, a szemeim bevereztek nem tudom mar akkor vagy masnap. Es ez kozhelyen, igaz falun, de lattak emberek megneztek de nem gondoltam semmit, mert a kezem igaz az is veres volt, ragadt, de valoszinuleg ugy neztem ki mint egy felhalott.

2 honapig fajt ott a torkom es mindig azt hittem, hogy valamilyen kaja ott maradt, vagy maradando karosodast okoztam. De nem. Elmult. Ez volt a 3. probalkozas. utana volt meg 2. Amirol most beszeltem feltenne valoszinuleg valaki a kerdest, megbantam-e? Talan elgondolkodnek, mert jottek uj "jo" dolgok, de a hianyuk nem zavart volna igy vagy ugy, de orulok, hogy jottek. Viszont nem telik el egy nap, mikor ne gondolnek arra, hogy ujra megtegyem. Szo szerint. Valamikor kozel vagyok, valamikor messze de... nehez leirni. Tudom nem mintha erdekelne az itt levok 90%-at max 1 embert aki vegigolvassa, de ez olyan mintha lenne ket enem. Az egyik en vagyok, a masik az a szemely, azzal az erzessel, aggresszioval onmaga fele akinek veres volt a keze, beverzett a szeme. Es ez egy ilyen arnyekot vet rajtam mint a nap, hol arrebb megy ez az arnyek, de sosem tavozik, es a bal szemem orokke voros marad, hordozva karomon allando es maradando sebeket, melyeket takarok, mert nem akarok elo guny stigma lenni, es eliteljenek.

Az Univerzumban minden körkörösen mozog, mikro és makro szinten is, úgyhogy én abban hiszek, hogy az élet is körkörösen megy, fejlődik.

Nem tudom, mi az igazság, de olyan emlékeim vannak, amik nem lehetnek az emlékeim. Így találtam rá a lélekvándorlás fogalmára.