Mikor jött el az a pillanat, amikor azt mondtátok magatoknak, hogy elég ? És abba is tudtátok hagyni önerőből ?

Nekifutottam vagy öt-hat alkalommal és több módot is kipróbáltam a leszokás érdekében, de az utolsó előttiig mindig találtam "tudományos magyarázatot" arra, hogy miért "araszolok vissza a bűvölethez".

Tudod, ez úgy úgy működik, hogy most csak ezért, most csak azért,... Meg ilyen és olyan okból "most kivételt teszek", - aztán megint ott "szorongatod a szesszel megtöltött poharat" (ki hogy és miből szlopál) a kezedben!

A társaság sem mindegy, amelyikben mozogsz!

A masszív alkoholisták úgy élik túl a hónapot, hogy mindig egymást "erősítve" egyik nap az egyik hívja meg a cimboráit, máskor a másik - és ez szűkösen, de ki szokott tartani a hónap végéig amolyan "túlélő show" szinten... Sok esetben vezethető vissza arra egy szabadtéri ökölszex vagy szurka-piszka, hogy valamelyik már tartósabb ideje igyekszik kivonni magát a "fizetési kötelezettsége" alól és a többiek nekiugranak, megrendezik a regionális labdarúgó bajnokságot, amelyben az illető feje a legfőbb játékszer. Mondjuk ez még a szerencsésebb végkifejlet, mert mégsem egy zongoraláb áll ki a hátából, miközben a kóbor kutyák kezdenek meg komolyabb bontási műveleteket az élettelen testén...

Tehát alaposan rányomja a bélyegét az ember viselkedésére, hogy mozog-e ilyen körökben és jól is érzi-e magát ilyen társaságban valaki.

NEM csodával határos módon, amikor bejelentettem, hogy befejeztem az alkoholizálást - ismét - és kiderült, hogy ezúttal nem csak komolyan gondolom, hanem sikerül is kitartanom a kitűzött célom mellett, először jól szervezett váltásokban próbálta meg bebizonyítani a környezetem, hogy ez nekem úgy sem fog sikerülni és a legjobb az nekem, ha marad minden a régiben. Aztán ahogy az kezdett kibontakozni, hogy van remény a sikerre, elkezdtek cikizni meg provokatív kérdésekkel bombázni a körülöttem akkor még iszogatók, - hátha...

Végül elmaradtak az oly hosszú ideig - alkoholhoz - hű cimborák, amikor azzal szembesültek, hogy az én esetemben már nincs visszaút, bármit is tesznek! "Barátok" nélkül maradtam cirka fél-egy év távlatában, - amit így utólagosan sem bánok!

Amíg ittam, "társasági" embernek számítottam, - szakadt mindenki körülöttem a röhögéstől, aztán megváltoztam! Amióta nem fogyasztok szeszes italt, azóta nem vagyok akkora mókamester.

Nálam csak az vált be, hogy egyik pillanatról a másikra leálltam nullára!

1995. augusztus 2-án megittam az utolsó felesemet, lecsaptam a legközelebbi vízszintes felületre a stampót és ennyi!

Sokat szenvedtem, mint a kutya, de azzal vigasztalódtam, hogy lemorzsolódott rólam egy csomó képmutató, érdekvezérelt ember és szokatlanul "sok" pénzem megmaradt még hónap utolsó hetére is - szemben azzal, hogy alkoholista éveim alatt legkésőbb tizedikére sikerült "lenulláznom" magam pénzügyileg!

A szeszről leszokás évében hunyt el az apám, de nem hiszem, hogy emiatt történt a dolog, - szerintem inkább egyszerűen csak elegem lett magamból és az akkori környezetemből. Vontam egy mérleget és rászántam magam arra, hogy véget vessek az addigi életemnek!

A cigarettáról az ezt megelőző negyedik évben szoktam le önerőből, - talán ez adhatott mentális erőt arra, hogy ez is sikerülhet!

Én háziasszonyként otthoni zugivó voltam. Mindig volt eldugva a konyhában és először még a férjem nevetve mondta, hogy sokkal finomabb ételeket főzök, ha iszok, de az a baj, hogy titokban meg utána is rájártam. Mindig volt kifogás, most nehéz napom volt, összevesztem a főnökkel stb. És mindig megfogadtam, hogy ez az utolsó... Miközben teljesen tudatában voltam annak, hogy a teljes alkoholizmus felé haladok. Azt hittem az lesz a megoldás, ha nem tartunk otthon alkoholt és kész, de nem. Átmenetileg jobb volt, de azután visszaestem és vettem én magamnak.

Végül csak az hozott megoldást, hogy megtanultam a stresszt levezetni és önmagamat erősíteni, önbizalmat,önbecsülést erősíteni, így már nincs szükségem az alkoholra, ott lehet előttem, akkor sem kell.

Hozzáteszem az én esetem enyhébb verzió, azért is sikerült önmagamat legyőznöm vagyis inkább erősítenem, de aki ettől masszívabban nyomja, annak szakemberrel is nehéz. Olyan mint bármilyen függőség, amit megszokik az agy, abból nem enged.

Én bulimiás-anorexiás voltam és emellett piáltam.

Az étkezési zavarom komolyabb problémát okozott, mellette fel sem tűnt, hogy amúgy napi szinten iszok.

Miután azt felszámoltam, a piálást is.

Már nem vagyok alkoholista, kizárólag alkalmakkor iszom 1-2 pohárral, és nem kívánom, nem érdekel. Néha jól esik egy pohárka pezsgő pl szülinap vagy szilveszterkor, de nem remegek érte minden nap.