Volt már veletek olyan az életetekben amikor azt mondtátok - állj, itt most számot vetve az eddigi életemmel megállok egy pillanatra és egy édes sóhajjal kimondom - valamit végre jól csináltam!?

Nem, soha nem csináltam semmit jól

2-es jol mondja. Abbol tanulsz amit elbaszol. En is igy fogom fel.

Nem volt még ilyen. Az az alap, hogy jól csinálom a dolgokat, nem paskolgatom a saját vállam csak azért, mert nem vagyok csődtömeg.

Igen,akkor ,amikor tartom magam ahhoz,hogy soha egyik exemet sem engedem vissza az életembe.Pedig akarták volna,de soha többet.

Jó kérdés, de valahogy mindig azt érzem, hogy ha valamit jól csináltam, az túl későn sikerült, 10-20 vagy több évvel ezelőtt kellett volna megtennem, akkor jobban állna minden. Szoval mire megtanultam a leckét, addigra sokmindennel már késő. Jo lenne pozitívabban felfogni, egyelőre nem jutottam el idáig, ha mélyen belegondolok a dolgokba.

Én inkább úgy látom, hogy több generációs tanulás van. A mai fejemmel, ha lenne gyerekem, aki hallgat rám, rengeteg fölösleges kört meg tudnék neki spórolni, hogy más típusú problémákkal, vagy a problémák más szintjével találkozzon már, ne ugy, mint én. Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy meg akarom neki spórolni az élet velejáróit, sőt. Úgy gondolom, pont hogy egy bölcs szülő ellenállóbb utódot tud felnevelni, akinek már nem alapvető kérdéseken kell rágódnia, ezáltal tovább juthat el az életben. Különben ma is az elmúlt generációk munkáját élvezzük, azáltal, hogy vanbak utak, vízvezetékhálózatok, iskolák, kórház, könyvek stb. Mi innen építkezhetünk tovább. Ugyanígy a szülő átadhat a gyerekének olyan tudást, hozzáállást, stb. amire már kezdhet építkezni a gyerek. Nulláról vagy közel nulláról, de akár 30-50%-ról, vagy esetleg egyenesen hátrányból indulni fölöslegesen nehéz dolog, és az ember rengeteg időt elpocsékol arra, amire nem lenne muszáj. Nem kell, hogy mindent a saját kárán tanuljon meg.