40-50-es korosztály, akik házasságban vagy kapcsolatban élnek, és nincs gyerekük, de nem is akartak/akarnak, nem érzitek a hiányát? Nem bántátok meg, hogy nem lett? Nem érzitek úgy hogy kimaradtok valamiből?

Jaj, mar megint egy gumicsont, amivel a népet össze lehet ugrasztani... 🙄

Volt ilyen kérdés 500x1000 is, nézd vissza...

#3 Hát ha ez érdekel, én sokkal idősebb vagyok, és egy percig sem bántam meg. Számomra a családos élet egyenlő lett volna egy életfogytig tartó börtönbüntetéssel. Ha ennyi idős korodig nem hiányzott a gyerek, szerintem később sem fog.

N

Semmiképpen nem akarunk gyereket, de biológiailag sem vagyunk alkalmasak rà.

Próbálkoztunk, de úgy döntöttünk, jobb gyerek nélkül.

Ketten is alig èlünk meg, akkor minek a gyerek?

Sokan vannak, aki csòròságba, felelőtlenűl vállalnak gyereket, ès folyton segélyeket vesznek fel,vagy segítséget kérnek, hogy meg tudjanak élni.

Ezek a felelőtlen emberek mennyivel jobbak azoknàl, akik tudatosan nem vállalnak gyereket?

És van a másik véglet a tehetősebb réteg akik vállalnak gyerekeket, akik mindent megkapnak, és szó szerint a kütyük világában èlnek már kiskoruk óta, és a szülők nem foglalkoznak a gyerekekkel, aki lefoglalja magát a telefonnal, PS Vagy Xbox játékokkal.

Van egy ismerősöm, aki csòrò.

Albérletben szült 3 gyereket.

Az előző házasságából van egy 15 éves lánya , aki 2023 decemberben szülte meg a semmire a gyerekèt.

Így egy lakótelepi 50 mm-es 2+fèl szobás lakásban élnek a 3 kiskorù a 15 éves lány a pár hónapos gyerekèvel, az anya, apa +egy kutya és két macska.

Mindig kölcsön kérnek valakitől Sokszor jöttek hozzám is kérni pénzt. Volt, hogy közel 12 hónapot vártam a 40.000 forintomra, hogy visszaadjàk.

Az önkormányzatnál és egyéb segèlyszervezeteknèl kuncsorognak ètelèrt,ruhàkèrt.

Èn letojom ezeket a családokat, akik csóró lètükre vállalnak gyerekeket, de az nálam kiveri a biztosítékot, hogy még sajnàltatják is magukat és folyton mástól várják az anyagi segítséget az ő elcseszett èletük megsegìtèsère.

Azt mindegyik elfelejti, hogy nem másnak csináltàk a gyerekeket, hanem saját maguknak.

Az exem most 45, amikor együtt voltunk kb 15 éve, nem akart gyereket. De kategorikusan kijelentette, hogy nem és ha én akarok, szakítsunk. Szakítottunk is. Nekem mára férjem van és gyerekeim. Az exem együtt van egy negyven fölötti nővel, akinek vannak gyerekei au előző kapcsolataiból, de alapvetően nem velük élnek. Egy éve talán körülbelül írt nekem az ex, hogy én tettem tönkre az életét, mert ha akkor nem hagyom el és nem hagyom rá, hogy nem akar gyereket, akkor ma neki is lehetne családja.

Szóval van, aki megbánja, de szerintem se ez a gyakori. Aki megbánta, annak szerintem nem volt végiggondolt döntés, de az ugyanúgy megbánhatja a gyerekvállalást is.