Miért van az, hogy nagyon lehúzza az életkedvem és a motivációmat az, ha erősebben csesznek le?

Azért esik rosszul mert az a megnyilvánulás, hogy "Még egy ilyen értetlenkedés orrba váglak bazdmeg " már tényleg a legalja és ráadásul még fenyeget is. Ez toxikus. Más sem biztos, hogy nyugodt maradna még ha kívülről ezt nem is mutatja ki. A második példád egy fokkal jobb, mert legalább nem fenyegetőzik. Művelt emberekkel lehetsz körülvéve mondhatom...

Én nem azt mondom, hogy babusgassanak, főleg ha pl. ugyanazt rontod el sokadjára, elhiszem hogy idegesítő, de akkor se ez a módszer a megoldás. Küldjenek el, ha nem tetszik a munkád, de ez már személyeskedés. A munkádat kritizálhatják, a személyedet nem.

Szüleid hogyan reagáltak arra, mikor gyerekként történt egy botlás? Mennyire teremtettek le? Utána hogyan kommunikáltak veled?

Ezeket, szerintem, mindenképp érdemes lenne levezetned, mert akár itt is gyökerezhet a probléma forrása.

(szigorúan csakis zárójelben: magamra ismertem a kérdésben, és én pl. úgy nőttem fel, hogy dicséretet aligha kaptam, általában szó nélkül tudomásul vették, ha ügyes voltam, de ha valamit elrontottam, akkora fejmosást kaptam, hogy leírni nem tudom, de teljes mértékben elment utána az életkedvem. Csak akkor éreztem magam jobban, mikor utána elnézést kértek, amiért idegből és felnagyítva reagáltak.)