Időskorban tényleg már csak a nosztalgia marad, az emlékekbe menekülés? Nincs már semmi öröm?

Sokan már középkorüként is ezt teszik, szomorú.

De azt nem értem ennek mi köze a gyerekhez.

Ha van gyereked, ha nincs, akkor is öregszel, és egyre jobban beszűkülnek a, lehetőségeid, ez az élet.

Ez csak az adott embertől függ. Aki leírja magát, az tényleg csak létezik, de nem él.

Nekem nincs gyerekem, nem is lesz már így 40 fölött. De élni nem akarok elfelejteni. Idős korban is van mit csinálni. Ha nyugdíjasak leszünk a feleségemmel, akkor is ugyanúgy utazgatni fogunk, mint most. Aztán lehet járni csoportos kirándulásokra, túrákra. Vannak klubok, baráti körök. Ki lehet menni kertészkedni és sok más hasonló.

Attól függ mit értesz időskor alatt. Apukám most lesz 70 eddig aktív életet élt, utaztak, nyaraló stb. mostanság kezd elfáradni és többet van otthon.

Dédnagymama 94 éves, már totál beszűkült, nem megy a házon kívülre, sokat nosztalgiázik, meséli ugyanazokat a sztorikat órákon keresztül. Ott van neki a kert a ház de már csak nyűg neki, lassan inkább már menne a papa után.

3

Csak addig fognak látogatni ameddig pénzed van, utána majd le sem tojnak. :P