Hogyan viselitek az éjszakai műszakot? Van aki kifejezetten azt szereti?

Én 12 órában szoktam éjszaka lenni.

Szeretem, mert nincs nyüzsgés, csend van, nyugi van. Sokkal jobban tudok a munkára koncentrálni.

Nappal mindenkivel jópofizni kell bent, éjszaka pedig relax van.

Superior műszak.

Reggel hazamegyek, alszok kb. 11-12-ig, és még mindig ott az egész délután, hogy rendbe tegyem a dolgaim. Délelőtt kuss van a lépcsőházban, illetve ha sietek, még be tudok vásárolni, tudok terembe menni, ügyet intézni, stb. úgy, hogy elkerülöm a tömeget. Persze ezt délelőttös után is meg tudnám csinálni, viszont valamiért az éjszakai fennmaradást délelőtt alvással ezerszer jobban tolerálja a szervezetem, mint a korán alvást korán keléssel, délelőttös héten sosem tudok időben elaludni és eleget pihenni, illetve munka után hulla vagyok és erőm sincs semmihez - viszont délután aludni sem tudok.

Szóval a legjobb az éjszakás, ezután jön a délutános (akkor is jól érzem magam, jól megy a munka, de nagyon nem tudok mit csinálni utána), a délelőttös a legrosszabb.

Én szeretem az éjszakai műszakot - és nem azért, mert mazochista vagyok!

Nincs nyüzsgés. Nem kutyulja senki a fekáliát. Nem zavarnak pitiáner ügyekben. Jobban tud gazdálkodni az ember a forrásaival, mert kiszámíthatóbb minden körülmény. Pontosan átlátja az ember, hogy hol tart a munkában. A technikai berendezésekre is jobban tud figyelni az ember és sokkal előbb észleli, hogy be kell avatkoznia, mintha bárki, aki arra jár, meg tudja piszkálni és erről nem tud az ember. Amit leteszel valahová, az ott marad, amit változtatsz, az pedig úgy. Nem kell annyi körülményhez alkalmazkodni, mint nappal, amikor több ember szakmai érdekét kell szem előtt tartani és úgy megfelelni a követelményeknek. Rossz érzés, hogy éjjel klasszisokkal kisebb létszámmal - vagy egyedül - kell megoldani annyi problémát, mint amennyit nappal 5-8 ember végez el - és ezért jobban ki is tikkad az ember a végére, - de a viszonylagos nyugalom kárpótolja azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Az meg nemigen érdekel, hogy az éjszakázásoknak köszönhetően előbb fogok elpusztulni, mint ha nem tennék így, mert egyébként sem tudom, hogy mi az "EGY", amelyhez viszonyítani kell és semmi olyan célom nincs az életben, amiért érdemes lenne ötszáz évig élnem. Nem érdekel ez a része!